Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"
felfogás nem determinista, tehát nincsen okunk a fatalizmusra és az abból fakadó tehetetlenségérzetre sem. Németh László visszautasítja Spengler organikus jellegű kultúrafelfogását: véleménye szerint nem lehet a növényi vagy az emberi szervezet analógiájára megrajzolni egy kultúra történetét. Azonban a heroizmus hangsúlyozása kétségkívül rokonítja a tragikus heroizmust ugyancsak koradekvát magatartásmintának nyilvánító Spenglerrel.19 Viszont Németh Lászlótól idegen a német gondolkodó determinista és fatalista világképe. O ugyanis úgy gondolja, hogy egy kultúra sorsa nem eleve elrendeltetett. Fatalizmus vagy veszélytudat? című, 1936- os írásában, miközben visszautasítja a Magyarság és Európa nyomán kelt véleményt, hogy ő spengleriánus volna20, egyben részletesen kibontja saját elképzelését is. Eszerint a kultúra fejlődése csak bizonyos mértékig állítható párhuzamba az emberi szervezet fejlődésével; a kultúrában ugyanis növekedési korszakok követik egymást és minden ilyen növekedési periódusnak megvan a maga fiatal- felnőtt- és öregkora: „A növény és az állat olyan, hogy válságain az infantilizmus esetétől eltekintve, átküzdi magát, föl a teljes kifejlődésig s onnan zuhan vissza. A szervezetnek kész növésterve van, amelyet a faj sorsa írt elő. A kultúrákban ez a növésterv sokkal lazább, szabadabb. Nincs egy szerves dinamika, amely a kultúrát válságain egy ideig átviszi, s azután nem. Egyik kultúra elakad első válságánál; a másik - Bizánc például - a végtelenségig nyújtja »aggkorát«".21 A Magyarság és Európa gondolatmenetének kiindulópontja az, hogy egy kultúra története mindig egy teremtő aktussal kezdődik; ismét csak metaforikus beszédmódot használva azt mondja, hogy minden kultúra indulásánál ott van a bölcsőbe dugva Isten pénze. Élete során az újszülött ezzel az összeggel gazdálkodik jól-rosszul; ám a pénz előbb-utóbb elfogy, azaz a kultúra teremtő ereje kimerül. Hogy ez a teremtő aktus voltaképpen micsoda, az írás szövegéből egészen pontosan nem derül ki. Viszont definiálja a kultúra fogalmát: „A kultúra: nem művészet, nem tudomány és nem egyház, hanem élet. Állapota, sorsa csak az élet tágabb szemével nézhető."22 Isten pénzének elfogyása voltaképpen egy kultúra életerejének megcsappanását, kimerülését jelenti. Implicit módon magában rejti ez az elgondolás azt, a majd más írásokban kibontott koncepciót, mely szerint az igazi kultúra nem a betű, a könyv kultúrája, hanem az ember ösztöneibe van beleírva: több mint halott betű. Ebből az elképzelésből egyenes módon következik a görög - amely persze a klasszikus korszakot jelenti és együtt jár a hellenisztikus kultúra elutasításával - kultúra etalonként való felmutatása. A Magyarság és Európában Németh László az európai történelemnek négy nagy korszakát különíti el. Az első a görögség korszaka, a második a római birodalomé, a harmadik voltaképpen átmenet, amelynek két legfontosabb eseménye a kereszténység elterjedése és a népvándorlás. A negyedik korszak a középkori feudális királyságok megalapításával veszi a kezdetét. Minden korábbi állapottal szemben itt gyökeresen új az, hogy egy több középpontú kultúra fejlődik ki, melyben az európai nemzetek sajátos „nemzeti leánykultúraként" léteznek; mihelyt az egyik teremtőereje, vitalitása kimerül, a stafétát mindig egy másik veszi át. Ez az oka annak, hogy az európai kultúra ebben a negyedik korszakában eddig minden válságából megújulva került ki. Németh László ebben a máig tartó negyedik történelmi periódusban három nagy növekedési szakaszt különít el. Az első a keresztes háborúkkal fémjelezhető középkori kereszténység, a második a reneszánsz, míg a harmadik a kapitalizmus kora.23 A felemelkedéseket válságok követik: ilyen válságos időszak a 14. század, a reneszánszot követő 16. század, illetve a 20. század. Az első és második válságából Európa területi és gazdasági expanzióval került ki: ennek eredményeképpen az európai kultúra meghódította az egész földgolyót. Azonban Németh László ebben a történelmi folyamatban ugyanazt az ambivalenciát látja, amelyre korábbi írásaiban a 18. és a 19 század összehasonlítása során már rámutatott. A szélességben való pusztán mennyiségi 83
