Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"
szerű kis közösségek tevékenységének volt az eredménye.8 Most maga is egy ilyen sziget kialakításában látta fő feladatát. Ebben az időszakban került közeli kapcsolatba Kerényi Károllyal, aki ugyancsak a civilizáció szellemi javait akarta szigetre menekíteni a barbárság dagálya idején. Történelemfelfogását, kultúrakoncepcióját és politikai állásfoglalását már a harmincas évek elejétől kezdve döntően meghatározta a Babits Mihályhoz és Szekfű Gyulához való viszonya. Az évtized második felében mind erőteljesebben utasította el mindkettőjük nézeteit. Mivel bennünket Németh László gondolatvilága mindenekelőtt a Bibó Istvánra gyakorolt hatása szempontjából érdekel, ez bizonyos fokig megkönnyíti a helyzetünket. Nem kell áttekintenünk az egész életpályát. Ugyanis meglehetősen pontosan kimutatható az, hogy a Németh-hatás Bibót a harmincas évek eleje és 1943, tehát a második szárszói beszéd közötti időszakban érte. Németh László alkotói pályáján ez a közel másfél évtized tulajdonképpen két alkotói periódust is magában foglalt: egyrészt az 1929/30-ban kezdődő Tanú-korszakot, másfelől pedig az 1938-44 közötti háborús korszakot.9 Ennek a két időszaknak a történelemképe és politikai felfogása pedig olyan fogalmak és metaforák köré szerveződött, mint minőségszocializmus, elit és tömeg, közép-európai tejtestvériség, kert- Magyarország, sziget, mélymagyar-hígmagyar. A legfőbb probléma abból adódik, hogy ezeknek a jelentéstartománya nemegyszer a még egyébként időben egymáshoz közelálló írások esetében is igencsak különböző. A kronologikus megközelítést tehát ötvözni kell a tematikussal. Nekünk mindenekelőtt Bibó István utalásain keresztül kell szemügyre vennünk. Németh László esszéit, mintegy Bibó szemével kell értelmeznünk a gondolatvilágát. Már első olvasásra is nyilvánvaló, hogy Németh Lászlóra az 1920-as évek végétől kezdve nagy hatással voltak a korszak antiliberális kultúrkritikájának bizonyos elemei,10 melyeket - bár nemegyszer jelentősen átalakítva - beemelt saját gondolatvilágába. A leglényegesebb talán annak a lineáris történelemképnek az elutasítása volt, mely központi elemét jelentette a baloldali progresszió mind liberális, mind marxista válfajának. Ugyanakkor azonban nem volt szó a hagyományos konzervativizmus tradicionalista történelemképének elfogadásáról sem. Felfogása ebben az időszakban leginkább a neokonzervatív kultúrkritikai történelemfelfogással mutatott bizonyos párhuzamokat.11 A haladáshit elutasításának gyökere ezekben az években a válságtudat és az ebből fakadó korkritika volt. Németh László esetében ez a válságtudat kettős: egyszerre vonatkozik Magyarországra és Európára. Az európai válság számára mindenekelőtt a kapitalizmus válsága. Kapitalizmus-kritikáját az 1930-as évek elején több tanulmányban és recenzióban fejtette ki. Az 1929-33-as gazdasági világválság után - legtöbb kortársához hasonlóan - úgy vélekedett, hogy a kapitalizmus ideje lejárt. 1932-ben recenziót írt Ferdinand Fried: Das Ende des Kapitalizmus című könyvéről,12mely eredetileg a Die Tat című folyóiratban jelent meg folytatásokban.13 Németh László szokott módszerét követve a tárgyalt szerző gondolatait ismertetésük során mindjárt be is építette a saját gondolatvilágába. (Mint majd látni fogjuk, ezt az eljárást Bibó is előszeretettel alkalmazta recenzióírás során.) Fried könyve mindenekelőtt három gondolat miatt volt fontos a számára: 1. A kapitalizmus antropológiai szempontból nem más, mint a mesterségesen gerjesztett fogyasztói igények állandó fenntartásának és folyamatos kiterjesztésének technikája. 2. A kapitalizmus klasszikus szakasza a 19. század végén lezárult: a személyes vállalkozást a személytelen részvénytársasági tőke váltotta fel, ezzel egyidejűleg a tőkés termelés bürokratizálódott, elérkezett a major domusok kora, vagyis - ahogyan azt ma mondanánk - a tőkés helyére a menedzser lépett. 3. A kapitalizmus és a szocializmus valójában egymás tükörképe: mindkettő a 19. század szülötte. A szocializmus átvette ellenfele értékrendjét, miközben ahhoz hasonlóan a huszadik századra maga is egy fojtogató bürokráciát épített ki. A kapitalizmus válságát Fried nyomán Németh László - Rosa Luxemburgra emlékeztető módon - abban látta, 80
