Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"
Kovács Gábor Az „inspiráló hatás" Németh László történelemfelfogása, elitelmélete, Európa-képe, politikai koncepciója és Bibó István ezekhez való viszonya1 Nem vitás, hogy Bibó István kezdettől fogva az egyszemélyes folyóirat, a Tanú lelkes olvasói és Németh László tisztelői közé tartozott. Ezt a tényt bizonyítják korabeli levelei is. Ugyanis egy 1938. június 2-án datált és Erdei Ferenchez írott leveléből megtudhatjuk azt, hogy éppen ekkortájt olvasta a Tanú III-IV-es, 1936-ban megjelent számát, amelyből a Villámfénynél és a Messziről nagy hatást gyakorolt rá.2 A két írás közül különösen a Messziről az érdekes: ez utóbbi Németh László Szekfű Gyulától való eltávolodásának és a vele való szembefordulásnak fontos dokumentuma, és mint ilyen fontos szerepet játszott a fiatal Bibó történelemszemléletének formálásában. Az íróval való személyes találkozásra azonban csak valamivel később, Budapesten, 1939-ben került sor. Bibó István az erre való visszaemlékezés során évtizedekkel később a következőképpen foglalta össze azokat a kérdéseket, melyekben Németh László nézetei kezdettől fogva mély és maradandó hatást gyakoroltak rá: „Mindez már olvasáskor rendkívül inspiráló hatással volt rám, egyrészt mert ablakot nyitott a szomszéd népek felé, melyekről semmivel sem voltam tájékozottabb, mint az értelmiségi fiatalok átlaga az akkori Magyarországon, másrészt az eddiginél magasabb szinten fogalmazta meg a bennem Szekfű, mondhatnám »labanc« történetírásával szemben élő, addig csupán ösztönös »kuruc« ellenérzést. Mindezt az inspiráló hatást megerősítette a Németh Lászlóval való első és sokáig egyetlen személyes találkozásom a harmincas évek végén. Ez az ő Törökvész úti lakásán történt, ahová Borbély Mihály és Erdei Ferenc barátommal mentünk fel. A beszélgetés során először arra került szó, hogy Németh László éppen szerbhorvátul tanul, miután már csehül elég jól megtanult. Majd rátért a magyarság és a szomszédos népek, elsősorban a csehek és a lengyelek történetének feltűnő párhuzamosságára, államalapításaik, első nyelvemlékeik időbeli egyezésére, intézményeik hasonlóságára és kölcsönös hatására, politikai és irodalmi fellendüléseik azonos ritmusára; arra, hogy ezek mindig azokra az időkre estek, amikor a német nyomás csökkent felettük, s legfőbb törekvésük mindig az volt, hogy a közbeékelődő és Európát közvetíteni akaró német közegen átnyúlva, az európai fejlődés nagy irányító francia és olasz műhelyeivel tudjanak kapcsolatot tartani (...) Ez a beszélgetés tette világossá számomra, hogy Németh László kelet-európai koncepciója és Szekfű Gyulával való vitája között, melyek a Tanú-ban még egymástól függetlenül látszottak egymás mellett állni, mély belső összefüggés van: a kettő együtt éppen nem egy beszűkült magyar, hanem mind Kelet-, mind Nyugat-Európa felé szélesen kitekintő, a német-osztrák kapcsolatra leszűkített szekfűi szemléletnél lényegesen tágabb perspektívát nyit meg."3 A következőkben első lépésként egy hosszabb kitekintés keretében részletesen sorra vesszük Németh László történelemfelfogásának azon elemeit, amelyeknek a hatása ilyen vagy olyan módon kimutatható a bibéi életműben. Németh László gondolkodásának a rekonstrukciója azonban nem könnyű feladat. ITiszen ő - jóllehet egy-egy esszéjében igen jelentős filozófiai és történelmi anyagot dolgoz fel - nem filozófus és nem történész. Fogal78
