Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Lőrinczy Huba: Az inkvizítor és az eretnek (Márai Sándor: erősítő)

minden mód és eszköz jogosult" (25.). Aki nem a hittételek szellemében él, gondolkodik, beszél, cselekszik - eretnek, s meg kell semmisíteni. A tortúra, a máglyahalál, a bűnös lelke üdvét szolgálja (26. etc.). „Mindenki gyanús, aki nem üldözi tevékenyen az ellenséget", „... a sötétben bujkáló ellenséget... " (45.), ezért szükséges a „feljelentési kötelesség" (23., 46-49.stb.), s az, hogy a családtagok, a barátok, ismerősök és ismeretlenek folyvást kémkedjenek egymásra. A följelentők és a tanúk feddhetetlensége nem fontos (113., 136-137., 138.), amiként a „... hivatalból kirendelt védő (...) feladata soha nem lehet más, csak az, hogy segítsen a vádlottnak a gyors és feltétlen beismerő vallomás megszövegezésében, siettesse a vallomást... " (138.). „... mindenekfelett vigyázni kell arra, hogy a vádlott ne tudja, mivel vádolják. Ernyedetlenül nógatni kell a gyanúba fogottat, találja ki ő maga a bűnét, fogalmazza meg ő, a vádlott, a vádat" (uo.). El kell érni, „... hogy az eretnek (...) a tárgyalóterem nyilvánossága előtt követelje a büntetést! (...) El kell venni tőle az utolsó, pislákoló reménységet, hogy végül neki lesz igaza, a távoli idő őt igazolja!" (75., 76.) „Vigyázni kell a papokra is, (...) Mert (...) még a papok között is akadnak mostanság gyenge lelkű, fertőzött észjárású személyek, nem is kevés... " (48.), mi több: van olyan is, ki az inkvizíció szervezetébe furakodik be, hogy kifürkéssze a titkokat - mint Marliano (86-88.). „Az ellenséggel, tehát az eretnek hatalmakkal lehet politikai vagy gazdasági érdekből időlegesen egyezséget kötni. Lehet meghirdetni az enyhülés időszakát, az átmeneti, színleges békülékenységet, amikor (...) nemzetközi tanácskozókon megvitatják a békés együttélés lehetőségeit. De ez soha nem lehet más, mint taktika! Időt kell nyerni, hogy megerősödjünk a harcban!" - s ugyanezért kellenek a „kétarcú ügynök"-ök is (54-55., 122-124.). „A jó költő elsőbben katolikus és csak aztán, mellékesen költő" (53.), és „A helyes és hasznos íráshoz nem kell más, csak ténta, amibe egy ember bemártja tollát és papír, amire feljegyzi azt, amit gondol és ami megegyezik a Santo Ufficio bölcs rendelkezéseivel" (130.). A teremtést folytatni akaró művészek is gyanús, bár megtűrt lények (128.), „De az igazi veszély a könyv", és a mindenféle rendű-rangú toliforgatók, a maguk feje szerint alkotó, tévtanokat hirdető „... írók rendkívül veszedelmesek" (49., 54.). Hiába létezik az „Index librorum prohibitorum" (50. - A kiemelés Máraitól!), hasztalan az inkvizíció ébersége, a könyvek terjesztette mételyt nem lehet immár a világból kiirtani (49-56., 125-131. etc.).24 Minek folytatnók tovább? A jelenvonatkozások igazolására ennyi elég. S ha Thomas Mann ekként nyilatkozott a Mario és a varázslóról egy 1932. április 15-én kelt levelében: „Nem kívánom tagadni, hogy elhelyeztem benne kis politikai fényjeleket és aktuális célzásokat..."25 - az erősítő szerzője is elmondhatta volna ugyanezt.

Mivel a jelen-referencialitás a szöveg egészében érvényesül, nem kerülhetik el figyelmünket a beszélő svájci tartózkodását megörökítő oldalak sem. „... az arany megfertőzte Európát, mint a vérbaj" (169.), s a helvétek a maguk módján hódolnak a pénz előtt. Genf a mindenből hasznot sajtoló polgárok városa, a garast is élére állító józan számításé. Ott is akadnak előírt gondolatok és viselkedésformák (168., 170-171.), de nincsen egyetemes gyanakvás, ott is „... van boszorkányüldözés, tortúra, máglya és akasztás... " (172.), de nincsen intézményesített terror, ott is viszonylagos csak a szabadság (uo.), de legalább létezik, nem úgy, mint Rómában. Rideg és sivár a pénz világa, „Minden inkább csak hasznos és célzatos errefelé, mintsem szép" (166.), az emberekből hiányzik a létöröm és az önfeledtség, a lélek áhítata és révülete, a bevándorló szűkölködik (163., 164., 174.) stb., s mégis: Kálvin városa kívánatosabb lakhely Avilánál. „... aki odaát (...) engedelmeskedik, azt eltartják és jól tartják. (...) Itt, a szabadságban, ez másképp van. Mi jobb: a gondtalanság ott, ahol nem lehet szabadon írni vagy a gondterhesség ott, ahol

71