Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Végel László: Gyökerek az idegenségben (Peremvidék-kisebbség-irodalom)

létét jelezve emlékeztetnék Nietzschére, az újra időszerű filozófusra, aki rendkívüli gondolati erővel tárta fel azokat a szellemi problémákat, amelyek a 21. században lesznek aktuálisak. „Még az is a jószerencsém része, hogy nincs házam" - írta a Vidám tudományban. Ugyanebben a művében a sokféle, kevert, vagyis a hibrid identitású embereket, hontalan moderneknek, Európa sokszínű örököseinek nevezte. A hibrid identitást és a modernséget, a hontalanságot és az európaiságot közös nevezőre hozva előrevetítette a mai európai megalopoliszok szellemi állapotát, amelyeknek a 20. századi hagyománya éppen a peremvidékeken lelhető fel. A modernitás folyamata ugyanis Nyugat-Európában felgyorsította a diaszpórák terjedését, a kontaktzónák egyre szélesedtek és ellenállhatatlan erővel hatoltak be a centrumokba. Ami a peremvidéken kezdődött, az a centrumokban eresztett gyökeret.

Ami kisebbségi partikularitás volt, abból egyetemes élmény született. Az európai nagyvárosok térképe nem homogén többé, talán sokkal tarkább, sokszínűbb, mint a peremvidék. A különböző identitások egyre nagyobb gyorsasággal keverednek. Idegennek lenni, idegenként berendezkedni egy nagyvárosban immár nem a kitaszítottság állapotát jelenti, az idegent egyre több ember fedezi fel önmagában. Az identitáspolitika berobbanása a közéletbe eleinte riasztotta a liberális szellemű irodalomkritika és irodalomelmélet egyetemességre törő retorikáját, „új felbomlástól" tartott, „új fragmentalizációtól" óvott, mivel a késő modern folyamatok gyanút ébresztettek a felvilágosodásból örökölt egyetemes értékrenddel szemben. Azzal az egyetemes értékrenddel szemben, amelyet az irodalom a felvilágosodás hagyományának hatása alatt - ha máshol nem, akkor legalább nemzeti keretek közé zsugorítva - következetesen képviselni akart. Kiderült azonban, hogy az egyetemes értékrend elnyomó volt, a világpolgár képe helyett megjelent az eklektikus identitású, komplex kötődésű hibrid polgár. Az egyetemesség helyett a hibriditás, Derrida szavaival, „kreolizáció" költözött be a szellemünkbe. Az egyetemesség utópiája elhalálozott, de megszületett a hibriditás valósága. Akik az identitásban biztonságot és evidenciát kerestek, bizonytalanságra és kétértelműségre leltek. Ebben az értelemben a kisebbségi irodalmak immár nemcsak megtűrt mostohagyermekek, hanem az új európaiság paradigmái is. Az álarc mögötti arc mögött sebekkel teli, hiteles hontalan nyelvű európai arc lakozik.

56