Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kabdebó Tamás: 36 (Hitetlen Tamás); 48 (Türelemjáték) (versek)
Kabdebó Tamás 36* (Hitetlen Tamás) Remény már nem volt. A szeretet is elhagyott. De a hit még mindig mozgatott mint porszemet a szél. A napsugár lövellt erőt. S átvilágítva, lengve, bársony társak között beleptük együtt mint a hó a tündöklő időt. v4 látomások kora már lejárt. Mint világocskákban bujkáló gálán dók (mind ki ígéreteken keresztülrágja magát) úgy fúrta meg lelkünk a tudomány. A sok szó feloszlott. A szívre kéreg nőtt. Elménkben csak csonka árnya derengett. ÍGY ÉS EKKÉPPEN tűnődtünk egy beteg hajnalon kívül zúgtak a békés gépek s belül a béke-béka nőtt: puffaszkodott az equilibrium. te úgy születtél hogy sejtek ezerji haltak el. A bacillusok sírtak, megolvadtak a jéghegyek. S e mikro-makro konsternációban három bolha könnyezett. te úgy éltél, - éjenc hogy visszájára lássad a szent dolgok színét Aquinói Szent Tamásból Sárkányölő Györgyből * A számok azt az évet jelzik, amikor az adott születésnapon a vers keletkezett. 57
