Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Tandori Dezső: A tűz testcsonk

„Ami nem történt, történt?"

Ennyire nem bírunk azért komolyan venni semmit se.

Holnap veszek a Retek utcában vincellér kenyeret. Totyi is kap belőle. Csak a kéregetők ne lennének (már ilyen nagy számban).

Elviszik csöndemet, amire lemegyek. Jó, itt is csönd van, itthon. De lemennem azért le lehet, nem?

És elveszik a csöndemet. A maradékot belőle, az autózajon, a dumálok hangján túl, szándékaim zaján túl, xy-on túl, a végtelen néma jelén is túl, zaj minden.

Csönd lett volna? Lett volna hunyt szemem alatt is rettentő tűz? Hogyan válik le két comb így, már ha leválik? Ezen muszáj gondolkoznom. De megkérdezni nem fogom. Ez volt a szellem élete is.

Muszáj volt. De senki nem mondta meg. És akkor mi?

Három hét telt el (azóta). De inkább ez van: nincs az, hogy „azóta". Mint Kálnoky mondja, sok egyéb közt (Szanatóriumi elégia, a leginkább „bevilágító" vers - nekem), a csillagképek vándorolnak felettünk, megfejthetetlen rend szerint, lelkünk anyagtalan, és színes sár a testünk, amelyben életnedv kering stb., nem pontos idézet. Az életnedv, a sárszínező anyag a Clarkon tért volna meg az aszfalthoz, épp nem a sárhoz. Belőlem, aki...

S épp itt jön ez. Aki három hete lassan nem „vacakolok" ezzel. Az sincs, hogy „megírtam, kiírtam". De az se, hogy a tűz testcsonk bárhol is bálványként trónolna. Különféle gondolatokkal, szorongásokkal, tervekkel (kevéssel!), elutasításokkal (ismét, éji-hajnali hideg fejű órán: „nem bírom elviselni a velem-nem-ekvivalenst", ergo kocsmák megunva, telefonok, találkozások eleve reménytelen-félék már velem, és még sok minden ment el: utazás, ló, khm-khm, dgaretta, a szesz - adnék kölcsön e tulajdonságaimból sokaknak? -, miegymás). A mai hétfő, már jóval emez írás után gépelem ide, fontos lehet. A szesz (mert haza nem hozok) ma mehet el megint. Elindulhat fogyásom is? fii tudja. Csak hát az ilyesmi sem az „élet".

Sokat dolgoztam, sokat nem, s akkor elégedetlen voltam magammal. Holott én tudom a legjobban, mekkora „összezuhanások" követik törvényszerűen a nagy munkálatokat. Mégis. Viszont tegnap volt valami nagyon tiszta örömem, középdélutántól estig, egy kis fordítással. Remélem, ma zavartalanul folytatom. Várom az itthoni kártyabajnokság köv. fordulóját, ha megint mindketten együtt leszünk hozzá. Totyi életéért szorongok. Megírtam: ha ő elszáll (örökre), elszállok szárny- talan. Jó, ezt N.N.Á. is megírta a tölgyfa-madárról a vállán... mégsem szállt el. Vagy ki tudja. Hanem hogy ez akkor az élet? Jó, de ha nem, akkor mi?

44