Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Géczi János: Címtelen; Az éjjeli lepke (versek)

GécziJános

Címtelen

Antik jelen

ami múlt - a jelenhez vándorol a tegnapi kéz a maihoz ér mint Istenhez égő csipkebokor.

S lesz Isten és lesz égő csipkebokor.

A lusta higanyban tékozló fémfény mondatoktól sűrű a vidék: karjában harcos holt lwrcostársát tartja mint Odüsszeiája minden hexameterét Homérosz: teljes önmagát s a sziklarésben a selyemkaftánú pipacsot.

Antik jelen: ezüst és vér - és örök hiába törik szét sorokba e hol menny hol pokol vidék fények szakadnak a zúgó mélybe sötétség rombolja saját egét egymásba olvad minden képmás.

Annyi szó kezdte el mondani magát formálja meg végül egy-nevét.

45