Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Tandori Dezső: A tűz testcsonk

ot bekapcsolom, aztán tudom: Grapelli szól (hegedűvirtuóz). De mi ez az azon- naliság! Amikor számomra a VÉG! Hamisítás! (Is.) „Tehát megtörtént." Tehát Szpéró halott. Tehát etc. Maga az azonnaliság! Az írás miatt jutottam el a (nem akármilyen) halálba. A tűz testcsonk holtságá- ba. Esetleg (dr. S.E-t nem megkérdezni!) a kómából ébredés élésébe. Ezt is mind az írásért? Nem. De az sincs: „Nem írni többet!" Rémszempont: már nagyon készült egy ily írás. Csak rólam! Halálosan közel kerültem egy határhoz, megint! Valami vég jön, persze. O, ne! Ne így! (Rilke, Klee.) Hát hogy? Átmeneti idők jönnek, csak. E borzalmas halállal (vagy még egy kis élettel) példa lett volna statuálva. „íme, így jár..." (Mint ha hóhérlegények a már majdnem felnégyeltnek, Kafka, még ecetet ön­tenének a szemébe, kiszúrnák, néznék, ahogy buggyan. Nézni lehetett volna, ahogy túlsúlyom lebuggyan. Mint a hájleszedés. így lenne perverz? Miért lenne az? Ha LETT volna?!?!) „Megbüntettük a doktort" (Kafka). (Mégis agyondolgozódott.) Poe! Az inga és a kút! Doktor, baszod! Nem értünk tetted! A Clark volt a kút? Az inga én magam voltam?? Balaseti lehetőségek itthon. Átbukni a szokatlan helyre tett szemétládán, mikor a krumplit megyek levenni hajnalban. Fejjel a forró fazékba. Kiég a szem etc. Nincs meg a szokásos reggeli rutin. Etc. - With: amiről nem lehet: a 7...! Ez a 8. Ahhü Hanem hát a borzalmak, a közép-tömegember „szintjén": H. Schmidt né­met szórakoztató. Milyen rokonszenves magánember! Elmondhatja: ha megfosz­tanák ettől a hiper-lehetőségétől, talán, sőt, biztos, italra adná a fejét. Már most is vannak jelei. Különben, magánemberként, álszakállal jár, felesége öregasszony­nak öltözik, így mennek távoli vidékekre. Retteg, autójával karambol, kiderül, nyomorultságában, ő az. Rólam mekkora nyomorultság derült volna ki? Véglege­sítődött volna?! Csak egy nyomorult voltam. Függetlensége! Haha. Ez lett belőle. (Már volt) Tettem néha jót is... Aliz vere­bünk lábát megmentettem, igaz, nyomorékul kalitkában élte le életét, de madár ezt jól bírja. Hogyan bírta volna a tűz testcsonk? Ki lett volna ő? — Én, aki fogor­voshoz se járok (mint oly sokan, ha a gennyes fogat kihúzták). - Nem igaz, hogy a lassú öngyilkolást folytatom, s ez az élet. De valami VÉG jön. Utótoldalékok (De még mindig nem az exitálds!) Francokat se vég jön. Francokat se a „8" jön Wittgenstein 7.-ja (sic) után. Apró­lékoskodás jön, pitiáner gondok és örvendések jönnek. Marad: önmagam legjobb ismerője vagyok, mert érdeklődöm magam iránt. - Nem ismer senki sem!!! (Ril­ke) Ez ismétlődik! Ezért lett volna érdemes! Egy olyan életlehetőségért, ahol kéte­lyem nyomán leglényegesebbjeimben bizonytalanodom el. Ahol a nagy kitünte­tés az, hogy Kosztolányinak hisznek! Ahol csak az marad, hogy lemehetsz mégis, 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom