Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Pünkösti Árpád: A szerelmes Rákosi
chiáért harcoljon! Apja megrettenve kérdezte, bolseviki lett? „A feleletet minden szó nélkül leolvashatta az arcomról." Mentségére szól, hogy a véletlenen is múlott, ki keveredett bele a forradalomba, ki nem. A százezer magyar internacionalista mítosza százezer magyar baka honvágya: haza akartak jönni, és ezért akár a forradalmárokkal is cimboráltak. A magyar őrmester megmutatta szibériai bajtársának, hogyan kell egy pályaudvart elfoglalni, így a következő állomásig vörös szerelvényként haladt a vonat - hazafelé. RM nyelvtudása, fellépése révén egyedül is hazatalált. Végig tudta utazni Oroszországot komolyabb kellemetlenség nélkül. Egyszer ugyan leszállították a vonatról, de ahelyett, hogy a hadifoglyok közé vágták volna, állítása szerint előadást tartott nekik, mire azok tódultak a Vörös Gárdába, ő pedig a következő vonattal továbbutazott. Memoárjában nem elemzi radikalizálódását, feltehetően azért, mert még a fogságból is inkább rózsaszínként, mint vörösként tért haza. (1937-es moszkvai életrajza szerint ott számon tartották, hogy „nem vett részt a vörösök és fehérek szibériai harcaiban". Hatalma csúcsán, az ötvenes évek elején a Munkásmozgalmi Intézet tűvé tette hozzá illő visszaemlékezőkért az országot, de egyetlen egy forradalmi múltját tanúsító emberre sem akadtak, feltehetően azért sem, mert az akkor gyanús Galilei Körbeli tevékenységét nem akarták felidézni, aktív politikusként erre ő sem hivatkozott. Viszont családi körben azt mesélte, hogy részt vett a szovjet állambiztonság későbbi vezetőjének, Dzerzsin- szkijnek a kiszabadításában.) Összefoglalva: az adai kereskedő izgága, ám túlélésre nevelt fiát, ha az első alkalommal nem is kapta el a forradalmi hév, azért a messiásra - a szabadságra és nemzetközi testvériségre - vágyakozó szegény zsidóság radikális változásra fogékony részéhez tartozott, azok közé, akik végül is ilyen-olyan szerepet játszottak az európai baloldali mozgalmakban. Őt is magával ragadja a századelő forradalmi hulláma, csak nem a hullám oroszországi taraján. Zsolnáról hazatérőben, Budapesten az első útja a Galilei Körbe vezetett, de csak a lepecsételt ajtóba ütközött: a kört januárban betiltották. Szabadkán jelentkezett az ezredénél, és megkapta fogoly-szabadságát. Majd állítólag tiszti egyenruhában elment a bankba, és felvett ötezer korona kölcsönt gyümölcsszállító kosarak vásárlására. A bankigazgató később elmondta RM apjának, nem érti, hogyan adhatott egy fiatal tisztnek minden garancia nélkül ennyi pénzt... Az üzleten pár hónap alatt annyit keresett a család, hogy megvették Szabadka egyik legszebb házát, és az apja vagonszámra szállította a gyümölcsöt. E „kapitalista" történetről RM hallgat, csak a Florrynak küldött barackot említi. De szokásához híven elszólja magát. Leírja, hogy júliusban - nem tudni, miért - Bécsbe utazott. Csak arról ír, hogy az osztrák fővárosban „élelemért mindent meg lehet kapni", ám a csempészet miatt a határon rendkívül szigorú még a tisztek ellenőrzése is. Emiatt talán semmit sem tudott tenni az apja üzletéért (bár sógora, Csillag Miklós szerint az öreg vagonszám szállított például paradicsomot Bécsbe). Viszont a közelgő „szerb megszállás" miatt figyelmeztette az apját, hogy Szabadka határváros lesz, tartós pangás áll be, befellegzik a nagy vásároknak, így a sátorfakölcsönzésnek is; a sátorfákat tanácsos lenne eladnia... 106
