Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)
Augusztus (Rohanunk a kapitalizmusba) Botladozva rohanunk a kapitalizmusba. Szabálytalanul, de ez nem számít. A politikusok meg akarják győzni a nincsteleneket, hogy ha minden sikerül, akkor akár a Kánaánba is eljutunk. A százezer nyomorgó magyar kisebbségi jár az eszemben és a néhány tucat magyar nábob. Megfeledkeztünk-e Ady Endréről? Gondolnak-e erre azok, akik ünnepi alkalmakkor ünnepnapokon Illyés Gyulát idézik? De csak ünnepnapokon, sajnos. (.A szorgalomról) Nézem a nagy kufárkodást. Az ifjú karrieristákat, a koravén bölcseket, akik túl gyorsan megkötötték az alkut magukkal és másokkal, és ennek köszönve ügyesen alkalmazkodnak. Olyanok, mint a kisebbségi főkönyvelők: nem az a fontos, hogy mi történik az életben, hanem az, hogy mit mutatnak a megszépített számlakönyvek. Arra nem is gondolnak, hogy a hamis számlák egyszer csődbe juttatnak mind egy szálig bennünket. Szívből sajnálom azokat a könyvelőket, akik nem élték át az ifjúkori zűrzavart, nem botladoztak, nem lázadoztak. Szinte naponta igazat adok Cs. Szabó Lászlónak: „Boldog, aki nem érti a környezetét, legalább a munkájára roskad, mint a legbölcsebb szülőföldre." Ez az ember nem hisz a szemének, de azért szorgalmasan leírja azt, amit látott. A maradék reményét abba helyezi, hogy a szorgalom túléli az igazságtalanságot. (Válasz nélkül) Közhírré tétetik, hogy iskoláinkban egy hónap múlva mintegy 350 új tanárt alkalmaznak a hitoktatás és a demokráciára való nevelés céljából. A tankönyvek természetesen szeptemberben elkészülnek, állítják az illetékesek. Nem vagyok biztos, hogy a kisebbségiek nyelvén is. De azon töröm a fejem, hogy lesz-e elegendő tanár arra, hogy a magyar diákok az anyanyelvükön tanulják az említett tantárgyakat. Vajon melyik nyelven tanulják a kötelező tananyagot azok a diákok, akik szerb tagozatokra járnak? Azokban a helységekben, ahol nincs katolikus vagy református lelkész, illetve tiszteletes. Vajon hány katolikus diák fogja majd tanulni a pravoszláv hittételek alapjait? Csupa megválaszolatlan kérdés. Lehet, hogy néhányra választ kapunk, de egyre biztos nem: ki a felelős mindezért. Továbbá: kisebbségi pártjaink milyen szerepet játszottak az eseményekben, amelyek úgy jöttek, mint a derült égből a villámcsapás. (Az új sablonja) Az eredeti soha sem helyezhető el az új sablonjában. Sikere csak annak lehet, aki bűnbánóan visszatér az hagyományokhoz. (Istenben hinni...) A hittan-vita fellángolása után, mintegy vigaszként Unamunót olvasom. „Istenben hinni, annyi, mint sóvárogni, és ezenkívül úgy viselkedni, mintha lenne; annyi, mint ebből a sóvárgásból élni és tevékenységünk legbensőbb rugójává tenni ezt a sóvárgást." (Újabb illúzióvesztés) Az utóbbi hónapokban gyakran megfordultam egyik vagy a másik vajdasági kisvárosban, amelyekben gyakran találkoztam olyan fiatalokkal, akik keserűen ismételgették, hogy az ő környezetükben nem játszódott le még az október 5-i történet sem; a helyi kiskirályok basáskodására panaszkodtak, a szűk körű érdekszövetségekre, a gyanús újgazdagokra. Sokan azt mondják, hogy könnyebb volt nekik Milosevic ellen harcolni, mint az új hatalomtartók ellen. Főleg nagy traumákkal jár ez a kisebbségi közösségekben, ahol le kell mondani arról az illúzióról, hogy aki a kisebbségi érdekekre hivatkozik, az egyben a legtisztább erkölcsi megfontolásból teszi ezt. Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy erről az illúzióról is le kell mondanunk, ami nagyon sok fiatalembernek megkeseríti az éle89
