Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)

tét, hiszen a hétköznapokat még nem itatta át a szabadság szelleme, s ezért bizony sok fiatalnak még fejjel kell mennie annak a falnak, amelyet nemzeti színekkel festettek ki.

(Magyar és keresztény) A nemzetinek nem okvetlenül a nemzetközi az ellentéte, hanem az ál-nemzeti, kiáltott bele a zűrzavarba Fülep Lajos. A zengővárkonyi remete soha, egy percre sem feledkezett meg a keresztény tanításokról.

(Kérdés) Szabadkán jártam, s egész idő alatt Kosztolányi járt az eszemben. Kosztolányi jegyezte meg Széchenyi nemzedékéről, hogy közelebb esett az európai szellemhez, és ezáltal a magyarsághoz is, mint a későbbi nemzedékek. Kosztolányinak fájt a lemaradás, de fáj-e ez ma valakinek Szabadkán? Vagy Bácskában? Vagy csak arról van szó, hogy így kell védekezni: szemlesütve? A világtól elfordulva?

(Hagyományunk a jövő) A kisebbségi életben gyakrabban kellene gondolni arra a drámai paradoxonra, hogy a jövőnk a legfontosabb hagyományunk, egyszerűen azért, mert az idő nem rostokol, a jövő úgy érkezik, mint a szélvihar. Hova sodor bennünket?

(Nota bene) A kisebbségi magyar társadalom tagjai előtt nem lenne szabad titkolnunk, hogy kialakult egy magyar réteg, amely hivatásból politizál, vagyis azért veszi fel a havi fizetését, hogy a közösség jobbulását szolgálja. Jó, hogy van ilyen réteg, de nem szabad megfeledkeznünk, hogy ennek a rétegnek rendszeresen el kell számolnia azzal, hogy mit tett, ugyanúgy, mint a pénzügyminiszternek a költségvetési pénzekkel. Aki pedig el akar számolni, az nem az újságokban dicséri önmagát, hanem félénken és szerényen belepillant abba a tükörbe, amit a valóság tár elé.

(Gyógyír) Éjszaka sokáig tétlenül üldögélek az asztal mellett. Nem a munka tart ébren, hanem a gond, hogy elmúlt egy nap és semmit sem fejeztem be. Az apostoli atyák apokrifjeit olvasom. Csupa fragmentum. Semmi sem befejezett. A szertelen biblikus képzelettel csillapítom gondomat.

(A panaszokról) Az egyik tisztségviselő panaszkodik. Csupán háromszáz márka a havi fizetése. János bácsi, a napszámos felháborodva teszi félre az újságot. Ő húsz márkát keres naponta. Igaz, keményen dolgozik, és a gazda ellenőrizni tudja, hogy mit végzett. És mégsem panaszkodhat az újságban.

(Királyi rendszám) János bácsi, az örökös napszámos a mellemnek szegezte a kérdést: Igaz, hogy királyság lesz Szerbiából? Merthogy a király autója, külön királyi rendszámot kapott. Őfelsége, a király, ezt rejtegetik a rendszám betűi, tette hozzá cinkos mosollyal. Mondom neki, ne siesse el a dolgot. Király nélkül is lehetünk királyság. Lesznek vidéki kiskirályok meg fővárosi császárok.

(Képzelet és stílus) A képzelet a stílus megrontója. A kétely nem gyógyít többé. A rend mindent felbolygat.

(A szülőföld és a Biblia) Mit vigyek magammal, kérdezi az egyik ismerősöm, aki örökre távozni készül a szülőföldről. A Bibliát, válaszolom neki. Már huzamosabb ideje él bennem ez a felismerés. Minél gyakrabban veszem elő a Bibliát, annál ritkábban lapozom azokat a versesköteteket, amelyek mézes-mázos szavakkal cifrázzák ki a szülőföldet.

90