Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)
(A dedinjei királyi villa kulcsa) A lemondásban levő szövetségi kormány a nyári kánikulában sem pihen. Nem pilled el, nem bizony. Zoran íizic, a lemondásban lévő, úgymond, szorgalmas szövetségi miniszterelnök ünnepélyes keretek között átadta a dedinjei villa kulcsát Aleksandar Karadjordjevic hercegnek. A herceg és családja beköltözhet a belgrádi királyi rezidenciába, melyet a II. világháború után kobozott el az akkori államvezetés. De nem pihennek a vajdasági magyar politikusok sem. Mint olvasom, a hétvégén a vajdasági magyar pártok és a magyarországi minisztériumok csapatai kispályás labdarúgótornát tartanak. A rangos focisták azt rebesgetik, hogy a történelmi meccsen esetleg megjelenik a magyar miniszterelnök is. A nagy sürgés-forgásban nem értesülhetünk arról, hogy mi lesz azokkal a magyarokkal, akiknek abban az időben szintén jogtalanul kobozták el a vagyonát. (Karadzic, a néphős) Az új jugoszláv kormányt alkotó koalíció néppárti végrehajtó-bizottságának elnöke, Predrag Drecun figyelmeztette a világot, hogy ne próbálkozzanak Radovan Karadzic letartóztatásával, mert az crna-gorai szerbek szemében ő nem olyan, mint a szerbiaiakéban Milosevic, hanem valóságos néphős. Vér fog folyni, sejteti az új kormánykoalíció képviselője. (Kasza a pátriárkánál) A Szerb Pravoszláv Egyház hivatalos honlapjáról: „Őszentsége Pál szerb pátriárka a belgrádi püspökségben fogadta dr. Kasza Józsefet, a Szerb Köztársaság kormányának alelnökét. Ebből az alkalomból nyílt eszmecserét folytattak a Koszovón és Metóhián uralkodó állapotokról, a nacionalizált egyházi vagyon visszatérítéséről, a hitoktatás bevezetéséről és a honunkban uralkodó aktuális helyzetről."(2001. április 9.) Kiderült tehát, hogy a kötelező hitoktatás bevezetése úgy ment, mint a karikacsapás. Először megérkezett Kostunica, aztán Kasza, majd Djindjic és kormányrendelettel villámgyorsan bevezették a hitoktatást. Ki mondja, hogy a fiúk nem eredményesek? Bár a kisebbségi jogok érvényesítésében is ilyen fürgék lettek volna. (A kormány varázspálcája) Befejeződtek a középiskolai beiratkozások. Senki sem esik kétségbe a kisebbségi oktatás állapotán. Úgy tűnik, minden rendben van. Süvöltve megsuhant fejünk felett a varázspálca, s nagy csoda történt. Igen, hallgatnunk kell, mert benne vagyunk a kormányban. Senki sem követett el semmiféle mulasztást. Mint a Bibliában: jaj annak, aki megbotránkozik. (Az új mandarinok) A közép-európai rendszerváltás után lényeges pontokon átértékelődött az értelmiség fogalma és hatásköre. Hosszú, kimerítő viták folynak erről, de néhány alapvető kérdés már tisztázódni kezdett. Emlékezetes, hogy nálunk a pártvezetők körében volt óriási szerepzavar. Délelőtt állami értelmiségiek voltak, délután függetlenek, este pedig pártértelmiségiek. Ők lettek az új kaméleon-értelmiségiek, avagy az új mandarinok. A fogalmak tisztázása után Szalai Erzsébet, az ismert értelmiségszociológus joggal kérdőjelezi meg a fogalomzavart. „El tudom fogadni, hogy valaki egy párt tanácsadója, s ekkor részlegesen feladja az értelmiségi pozícióját. A kritikai értelmiségnek lehetnek persze pártszimpátiái, de nem csatlakozhat egyetlen párthoz sem." 88
