Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)

(Megújhodási) A Helsinki Bizottság vitát készül rendezni a kötelező hitoktatásról. Aligha tagadható, hogy az egyháznak az elmúlt évtizedben megadatott a lehetőség, hogy népszerűsítse az istenhit értékeit, azokat a magasztos eszményeket, amelyek a vallásos érzületű embernek követnie kellene. De szembenéztek-e magukkal az egyházatyák? Hogyan álltak helyt ez elmúlt évtizedben? Ez sokkal fontosabb kérdés, mint a kötelező hitoktatás. Ha a nagy lelki és erkölcsi katarzis és megújhodás elmarad, akkor a kötelező hitoktatás fabatkát sem ér. A balkáni háborúk története viszont azt bizonyítja, hogy erre a megújhodásra szükség van.

(Mihajlov) Az újvidéki Spens egyik kerthelyiségében Mihajlo Mihajlovval üldögélek. Az 1966-ban megjelent Moszkvai nyár című esszéje miatt háromévi börtönre ítélték, aztán 1974- ben hétévi rabságot róttak ki rá. Ezután külföldre menekült, főképp Amerikában élt, könyvei angolul jelentek meg. Pár hónappal ezelőtt visszatért Jugoszláviába. A bekövetkező feszült napokról beszélgetünk. Október 5-e után, a nép még szét sem széledt, megkezdődött a visszarendeződési folyamat. Aztán arra tér ki, hogy második világháború idején szüleivel Muzslyán húzódott meg, akkoriban Muzslyán csak magyarok éltek. így tanult meg magyarul. Aztán elkerült onnan, s elfelejtette a nyelvet. De agyának valamelyik reteszében rejtez- kedik még a magyar nyelv, mondja, csak ki kellene szabadítani onnan, ismételgeti hajtha- tatlanul.

(Földrengések) Predrag Markovié, a G17 politikai igazgatója telefonál, vasárnap este Újvidékre érkezik, mert jelen akar lenni az Exit zárórendezvényén. Beszélgetnünk kellene. Keserűen jegyzi meg: lesznek még földrengések. Igazat adok neki. A közélet ideges, neurotikus és hisztérikus. Az inga kegyetlenül hol az egyik irányba, hol a másikba leng ki. Vajon hol állapodik meg?

(Korrupciós botrány) Vidékről telefonál egy ismerősöm. „Vegyél nyolc példányt a Gradjanski /isiből s ugyanannyit a Danasból. Azonnal postázd." Egy óra múlva egy másik kisvárosból telefonálnak. „Vegyél egy Danast, egy Gradjanskit." Aztán felsorol még néhány újságcímet. „Kapjuk ezeket az újságokat, csak lekéstem, mert a magyarok felvásárolták. Többen is keresik, de majd fénymásolom nekik őket. így olcsóbb." Tart a szabadkai korrupciós botrány. A magyarok a szerb újságokat olvassák, mert magyarul nem ismerhetik meg azokat a részleteket, amely érdekli őket. Eszembe jutnak azok az idők, amikor a szabad tájékoztatást a fénymásoló gépeknek köszönhettük.

(Főfoglalkozású kisebbségiek) Zeidler Miklós új könyvében (A revíziós gondolat) kérlelhetetlen részletességgel mutatja be a magyar társadalom Trianon utáni félájult állapotát, történelmi sokkját. A könyvnek van azonban egy külön tanulsága: a sokkból először azok próbáltak kigyógyulni, akiknek nemcsak a történelmi tudatát, hanem a személyes életét is meghatározta a trianoni fordulópont. Ennek az állításának a keretében egyetértőén idézi Borsody István felvidéki közírót, akik a Budapestre áttelepült főfoglalkozású kisebbségekről a következőket írta: „De túl a puszta tényen, hogy elhagytak bennünket, ők, akik közülünk távoztak, nem hogy nem lettek kapocs közöttünk és az anyaország között, hanem - tisztelet a kivételnek - éppen ellenkezőleg, magukat játszották ki - talán önmaguk igazolására - az igazi kisebbségi mártíroknak, ők lettek a 'jó' magyarok, a magyarság háború utáni megítélésében legelöl jártak az illúziók kergetésében, új helyükön inkább hasznot húzni igyekeztek abból a tényből, hogy 'Felvidékről' származnak, ahelyett, hogy szolgálatokat tettek volna a csehszlovákiai magyarságnak". Ismételten kiderült: a történelem arra való, hogy ne tanuljunk belőle. Továbbá az sem mellékes, hogy ki viszi a bőrét a vásárra.

86