Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Dobozi Eszter: Vasárnapi írók, dekonstruktív epigonok
litikai körökből és a minisztériumból. így aztán kiadványukat már azzal hirdethették, hogy nem más, mint a minisztérium támogatja megjelenését. S ez még mind semmi! Kortársunkat ismét felkeresték: vállalna-e szereplést egy irodalmi esten. Ki akarna ellenállni egy ilyen hívásnak? A történet szerint a helyszínen derült ki, hogy a megjelent féltucatnyi hallgatóság előtt a megkeresők regényét kell bemutatnia a közismert írónak. Bizony alaposan belekerült a csávába. Bekerítették, mert gyanútlan volt és jóhiszemű. Azóta hallom, az angol szerzőnek álcázott úr és társa már könyvkiadót működtet, amely valóban napvilágra hozta a második kiadást is, noha még az első is ott tornyosul ezrével raktáron. Nemrég egy másik kortársunk mutatta az egyik (nem a legolvasottabb, de vele rokon) napilap cikkét, mely nem másról, mint e kiadóról közöl lelkes tudósítást: a nevezetes kéziratból készült könyvhöz hasonlóak sorozatát fogják hamarosan piacra dobni - a magyar ifjúság történelmi tudatának épülésére. Felhívás hull ki postaládánkból. X2 város (és mások) támogatásával szavalóversenyt hirdetnek Y2 önmagát költőként bejelentő szerző tragikus történelmi dátumhoz kötődő versszerű szövegképződményének előadására. S éppen annak, amely a tragikus történelmi dátumhoz kötődik. Jelentkezhetnek az ország egész területéről diákok. A felhívásban olvasható, hogy üzenetüket megküldik valamennyi közoktatási intézménynek. Attól tartok - a pedagógusok kortárs irodalomban való tájékozatlanságát ismervén - lesznek versenyzők szép számmal. S ezáltal piaca is az egyébként eladhatatlan verseskötetnek. Mert a felkészüléshez egyedül a szerzőtől postai úton lehet hozzájutni a könyvhöz - jó borsos áron. Amatőr író szeret gesztusokat tenni a magas irodalomnak. X-1 város könyvesboltjában három pesti író dedikált az ünnepi könyvhét alkalmából. Y3 amatőr költő ott állt a bolt ajtajában, amikor megérkeztek. Kezelt velük, és köszöntötte őket a helyi irodalmárok nevében. A helyi irodalmárok természetesen mit sem tudtak az akcióról, fogadatlan prókátorukról. X4-ben egyik innen elszármazott szerző könyvbemutatója. Y4 amatőr író gratulál a végén. Azt mondja, feltétlenül számít elszármazottra szerzőként egy antológiához. A városházán támogatják - teszi hozzá. Hát persze! Megint egy alkalom arra, hogy az irodalom és az álirodalom egybeterelődjék. A magukat amatőröknek nevezők kiváló marketing szakemberek lehetnének, ha erre a mesterségre adnák a fejüket. Valahonnan nagyon jól ismerik azokat a fogásokat, amelyek a reklámot éltetik, sikeressé teszik. Tudják, hogy milyen hatásos az olyan hirdetmény, amely kellemes asszociációkat kelt hallgatóiban. Vagy valahonnan már ismerős a felhasznált márkanév. Bizonyára ezért is törekednek beválogatni az élő és a már nem élő magyar irodalom nagyjaiból egy-egy nagyon közismert személyiséget. Ha nem tudatos is, ha puszta utánzásból adódik is, hogy bejáratott lapcímeket kölcsönöznek kiadványaiknak egészen apró változtatásokkal, hatásos piaci fogás. így lesz lapjuk címe azonos az egyik egyetemi kiadványnak a címével. Antológiájuk egy szó híján betűre azonos címmel jelent meg azzal, amelyet nem sokkal azelőtt a hivatásosnak tekinthető irodalom szerzőiből válogatott a szakavatott szerkesztő. Az amatőr irodalom és társulásai Az amatőr írókban felfokozott társulási ösztön munkálkodik. Mindenütt egyesületekbe, baráti körökbe szerveződnek. S rendezvényeket szerveznek. Egymás tiszteletére is. Találkozókat a közönséggel. Olvassák egymást. Lapot szerkesztenek, amelyben egymást mutatják be. S ajánlják társaikat az olvasónak. Példaszerűen. Úgy, ahogyan a magas irodalom is megirigyelhetné őket ezért az egymásra figyelésért, a szervezettségükből fakadó előnyökért. (Ugyanekkor olvasom a Forms 2002. július-augusztusi számában a hiánylexikont. 110
