Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)
(Babits figyelmeztetése) Babits idejekorán felhívta a gondolkodó írók figyelmét arra, hogy milyen veszélynek teszik ki magukat: „A franciának és angolnak szabad műveltnek és művésznek lenni. A magyar azonban maradjon ostoba, maradjon őserő, mert máskülönben még a 'költő' nevet is elveszik tőle." Gondolkodni, még az irodalomban is kockázatos. (Leszámolás) Latinka Perovic a szarajevói Dani ban írja: A szerbeknek le kell számolniuk a gyilkosság-kultusszal. (Mester és tanítvány) Svetislav Basara, ciprusi nagykövet, Dobrica Cosic művészetének posztmodernizálója hamut szórt a fejére és elismerte, hogy túlzásba vitte Dobrica Cosic bírálatát. Logikus, hogy túlzott, hiszen általában a próféta-lelkületű tanítványok meg akarják fosztani trónjuktól a próféta-lelkű mestereket. Amilyenek a mesterek, olyanok a tanítványok. (Srebrenica) Az este a Szerbiai RTV bemutatta srebrenicai tömegmészárlásokról készült BBC-filmet. Hat év múltán a szerbiai polgárok értesülhettek arról az eseményről, amelyet a világ úgy tart számon, mint a második világháború utáni évtizedek legborzalmasabb eseményét. A katonák elválasztják a férfiakat és a nőket, aztán hetekig tartott a mészárlás. Közel 8000 muzulmánt öltek meg. Hetekig vadásztak a hegyekben a szökevényekre. A holland ENSZ-katonák tétlenül nézik, mi több haverkodnak a gyilkosokkal. Iszonyú világ. A szerb hódítók táncolnak és ünnepük a felszabadulást. Félmeztelen énekesnők illegetik magukat, jókedvre buzdítják a népet. Valójában ezek után, csak egyetlen erkölcsös megoldás lehetséges: hogy a nép kitódul az utcára, a bűnösök megbüntetését követelve. Hogy elkerülje a kollektív cinkosság felettébb reális veszélyét. (Ki hallgat off?) A szerbiai parlament mai ülésén a radikálisok hevesen tiltakoznak az ellen, hogy a Szerbiai RTV műsorára tűzte a BBC srebrenicai vérengzésekről készült dokumentumfilmjét. A felháborodott radikálisok parlamenti ankétbizottság felállítását követelték, amely megállapítaná, ki a felelős a film műsorra tűzéséért. A film bemutatása ürügyén a szerb nép elleni hajtóvadászatról beszélnek. A kezdeményezéshez csatlakoztak Kostunica államelnök pártjának, a Szerbiai Demokratikus Párt képviselői is. Ok is módszeres szerbellenes kampányt emlegetnek. A kisebbségi magyar kormányzópárt hallgat a parlamentben, nem teszi szóvá a magyar kisebbség elleni vétségeket. Legalább annyira, hogy felvillantsa az események kapcsolatrendszerét. (Bánáti ballada az emberi méltóságról) Törökkanizsa. Tisza-parton üldögélve furcsa balladát hallok az emberi méltóságról. A munkások neheztelnek a kisebbségi vezetőre, akinek a fürdőmedencéjét építik. Nem azt firtatják, hogy honnan a pénz, nem a luxus fáj nekik, hanem, a velük való bánásmód. Az emberi méltóság lázad fel bennük. Az egyezség szerint ugyanis a mestereknek napi fél liter pálinka jár, amit meg is kapnak. De úgy, hogy reggelente a gazda kinyitja a villa bejárati ajtaját, csak éppen annyira, hogy a karját kinyújtva a küszöbre helyezze a félliteres üveget. Még csak nem is köszön a munkásainak. Elrettentő kép, nem is hinném, hogy ilyesmi létezik, ha nem olvastam volna Móricz Zsigmondot, akitől megtanultam, hogy a dölyf is a hagyományunk része, amelyet buzgón ápolunk. (Reményünk, Zenta) Zenta. Álmos és duzzogó kisváros, de ne feledjük el, hatalmas szellemi erőtartalékkal rendelkezik. Zenta mindig csendesen és szerényen pótolta azt, amit a vajdasági magyarság elvesztett. Ebben a városban vélem felismerni az összefogó erőt, amely a széthúzó magyar kisebbségbe lelket önt. Végső ideje lenne! Miért törpül el Szabadka mellett? Kényszerhelyzetből? Az új magyar politikai elit diktátuma következményeképpen? 85
