Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus"

ról, „amelyek nemzeti vagy ha úgy tetszik, ellenforradalmi irányban" dolgoztak, s ezek jellemzése közben ír Rátzról is: „Végül itt van az a csoport, melynek magja néhány tiszttársam a 10. közös lovashadosztályból. Prónay Pál, Görgey György, Görgey József huszárkapitányok a jászkunoktól, gróf Crouy Péter és én a tízesektől, Marton Béla 11-es huszárfőhadnagy, Rácz Kálmán 1-es honvéd huszárkapitány, Wiesinger Győző és Geher Gyula gyalogos kapitányok, Beretvás honvédhuszárfőhadnagy, Toókos Gyula honvédhuszárkapitány és Zsilinszky István 7-es Vilmos-huszárkapitány" (Kozma 1933. 70). Ez a szervezkedő baráti kör „Crouy, Borz utca 9. szám alatti lakásán tartja összejöveteleit" s „egészen a szélső jobbszárnyon áll" (Kozma 1933. 70). „Mindenki megkapta a maga szerepét, Geher a honvédelmi minisztériumban figyel és dolgozik, Rácz és Beretvás a pesti huszároknál, a Görgeyek a volt közös lovasság tisztjeit szedik egyenként össze és szervezik be, Wiesinger ugyanezt csinálja a honvédgyalogságnál. Toókos a székely hadosztály összekötője. A csoport kicsi, de egységes, határozott és merész" (Kozma 1933. 70-71).

E csoport, amelynek Rátz is aktív tagja volt, még december folyamán kapcsolatba lépett Gömbös Gyulával. (Az öszekapcsolódást Kozma szerint ő szervezte meg. Gömbös viszont - Dósa Rudolfné könyve szerint - utóbb Rátzot nevezte meg ilyenként [Dósa 1972. 41].) Akárhogy történt, annyi bizonyos, 1919. január elején már együtt próbáltak megszervezni egy preventív, „bolsevista"-ellenes katonai puccsot. A tervek szerint az ellenforradalmi érzelmű katonai egységek Schnetzer Ferenc tábornok vezetésével kézbevették volna a város irányítását, s kihirdették volna „a katonai diktatúrát, élén Schnetzerrel mint diktátorral, illetve mint teljhatalmú városparancsnokkal. Az ügybe be volt avatva Horváth Dénes, Gömbös Gyula, Hefty Richárd, Rácz Kálmán, Magasházy Laci s még néhány tiszt, köztük a vadászezred parancsnoka és én" (Kozma 1933.100). A puccsból ugyan végül is semmi sem lett, ám a szervezkedés folytatódott; az összejövetelek Gömbös, Crouy, Marton Béla és Kozma lakásán szinte mindennaposak lettek. A szervezkedők még 1919 januárjában átvették a MOVE irányítását is. Rátz helyzetét és szerepét jól tükrözi az, amit erről utólag Kozma megírt: „Ti>

Rátz Kálmán 1916-ban

József Attila címjegyzékéből

111