Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
Ungureanut (Magyar, Magyari), nekem se lenne ilyen fontos? Sokszor eljátszom azzal a gondolattal is, hogy alakult volna az ország, a nemzet sorsa, ha nincs Trianon? Azzal is: - és ezeréves történelmünkben volt már rá eset - mi lenne, ha Trianontól Erdély lenne az önálló Magyarország? A magyar értékek őrzője és megtartója? De ha már nincs, akkor mégiscsak Illyés Gyula megtartó, féltő, őrző gondolata a lényeges: „Haza a magasban". Vagy a Németh László által megfogalmazott: „erős és gazdag Magyarország-kép". Azok a válaszok, amelyet a XX. századi magyar gondolkodás a hazátlanságra megfogalmazott - ezek közül mégiscsak ez a kettő az, amelybe belekapaszkodhatunk, amely reményt és hitet ad nekünk szivárványragyogást a szavaknak. És persze mindezt aranyló kévébe köti az anyanyelv. „Édes anyanyelvűnk" - anyanyelv Hazánk. Mert kisebbségben - és ezt mondanom sem kell - mindennek éltető parazsa, kovásza, rejtett buvópataka a nyelv. Egy kisebbségben élő író többnyire csakis konzervatív lehet. A romlás annyi irányból leselkedik ránk, pusztít, hogy kisebbségben csak egy értékőrző társadalomban lehet szó túlélésről. Ráadásul tudom azt is, nem sok alternatívát kínál az élet. A nyolcvanas években hosszabb riportsorozatban foglalkoztam az árvaházi gyermekek helyzetével. Éppen Széchenyi mondásán fölbuzdulva, hogy oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosokra is szükség van. Átolvastam mindent, ami a családról fellelhető volt, a fejlődés által felkínált modelleket, de a GYERMEK számára más, új alternatívaként - mint a legjobbat - a svéd és a svájci mintát ajánlották. Öt-hat gyermek mellé kell egy apa és egy anya figura, egy asszisztensnő, egy takarítónő stb. Kérdem én, akkor nem jobb volna a családot, a család-eszményt erősíteni? S akkor persze még a társadalmi integrálásukról nem is beszéltünk. Lőrincz György hiány I. (elsődleges) Valamelyik mexikói vagy perui kősivatagban fedeztek fel bizonyos ábrákat, amelyek évezredekkel ezelőtt keletkezhettek, és amelyek csak a magasból - repülőgépről - láthatók. Ezek az ábrák a hiány révén jöttek létre. A vonalakat ugyanis nem úgy jelenítették meg valakik (az itt nem érdekes, hogy kik) a kőtörmelékekkel teleszórt sivatagban, hogy - például - hasonló méretű szikladarabokat egymás mellé, egy vonalba helyezték volna, hanem - ellenkezőleg -: több kilométer hosszú egyenesek mentén eltávolították a vonalak útjából a kisebb-nagyobb köveket. A sivatag egésze a spontán kialakult „rendetlenség" és esetlegesség képét mutatja, csupán a kívánt ábra vonalai válnak ki ebből a káoszból azáltal, hogy hiányok sorozata kirajzolja őket. Másik példa: H. G. Wells hőse, a Láthatatlan ember úgy tette magát láthatóvá, hogy tetőtől talpig felöltözött, és a ruhából kilátszó (illetve éppen hogy ki nem látszó) testrészeit körbefáslizta. így a szem számára nem létező valóságot a környezet egy másodlagos és voltaképpen teljesen jellegtelen „közlés", a ruha és a fásli révén észlelhette, és nem kételkedett abban, hogy magát az embert látja. Balia D. Károly hiány II. (önállósult) Oresztészben az eltávozott Elektra után maradt hiány önálló életre kelt. Kialakultak a tulajdonságai, szokásokat vett fel, megszólította Oresztészt és vitába szállt vele. Tudott kedves lenni, és képes volt a haragra, megsértődött és hagyta magát kiengesztelni. Adott és kért, elfogadott és visszakövetelt. Végül olyannyira beágyazta magát mindennapjaiba, és annyira intenzív lett a jelenléte, hogy Oresztész többé nem vágyott a hús-vér Elektrára: az Elektra-hiány jelleme lényegévé égett, és ez fontosabb lett számára bármiféle beteljesülésnél. Balia D. Károly 62
