Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás

hiány III. (kitölthető) Örkény István: Üres lap. Kazimir Malevics: Fekete négyzet. Kurtág György: Némajáték. A pontosan tudott valamiben keletkezett hiány jól elképzelhető, behelyettesíthető a létezők ismerete alapján. Balia D. Károly

hiány IV. (szerves) József Attila Eszmélet című remekének elemzése során Nemes Nagy Ágnes jutott arra a következtetésre: ebben a költeményben nemcsak a leírtak a lényegesek, hanem legalább annyira az is, amit a költő elhallgat. Egy monumentális görög oszlopcsarnok sem csupán oszlopai révén az, ami: lényegéhez tartozik a hiány, az oszlopok térfogatát többszörösen felülmúló üres tér. Vagy: Szentkuthy Miklós írja a Prae-ben: „Minden mű kifejleszti organikus 'nem ez a mű'-párját"; másutt kifejti, hogyan lehetséges „az irodalom lényegi impotenciáját" úgy alkalmazni „termékeny optimizmussal", hogy „az állandó hiány-kíséretet és másság-kontinuót pozitív harmónia-alkatrésszé" tegyük, miközben a Nem-et éppúgy belevonhatjuk „a mű területébe, ahogy a Panteonban is volt pozitív oltára az »ismeretlen istennek«." Az is Szentkuthy, aki „végtelen, de agyontagolt mozgó semmi“-ről, „gazdag mértani semmi"-ről, „dogma-hálózatos semmi"-ről és „ezerrezgésű semmi"-ről ír. A hiány ez esetekben a létezővel szerves egészet alkotva ismerszik meg. -* Szentkuthy Balia D. Károly

hiány V. (hatványozott) -* Agnosztosz theosz Balia D. Károly

hiány VI. („Talán a hiány az ami, a mindenséget pörgeti" -hiány:) (Alap-hiány? Elemi hiány? Ös-hiány? Az elveszített Éden, az Évává lett oldalborda hiánya?) Leírni, meghatározni nem lehet, csupán érezni, sejteni, elképzelni, s legfeljebb körülírni, mondani róla (helyette) valamit. Valamit, ami által nem lesz láthatóvá, s nem szűnik meg, csak mint a fekete lyuk, még inkább belemélyed, belenehezedik a zsigerekbe, a tudatba, a mindenségbe. S megijeszt, ellehetetlenít, agyonnyom. Miközben gondolkodni, cselekedni, megvalósulni kényszerít. A Teljesség (Tökéletesség? Isten?) hiánya? Ami (aki) önmagát akarja, próbálja meg újra meg újra visszaállítani (újraszülni?, lemásolni?, meghosszabbítani?, teljesebbé tenni?). Önmagát abból a milliószor millió részből (egészből?), amivé szétrobbant, s amely milliószor millió rész (egész?) mind-mind, külön-külön is megpróbálkozik (megpróbálkozna) ugyanazzal? A Teljesség (Tökéletesség? Isten?), ami (aki) talán nem is egyéb, mint ez a folytonos próbálkozás, lüktetés, mozgás, beteljesülés-megsemmisülés,?

(„Ez sem az, az sem az" - hiány:) A hiány bennem van. Vagy nincs. (Jaj, ha nincs!) Egy üres pohár (üres fej?) is érezheti tökéletesnek, telinek (teljesnek?) magát, s lehet valaki gazdag, sikeres, boldog(?), vagy annak látszó akkor is, ha nem érzi magát gazdagnak, sikeresnek, boldognak. Hiába teljesedettbe, mondjuk, egy (aktuális) „álmom", fejeztem be a tervezése, csinálása közben a legfontosabbnak, legszebbnek, legjobbnak képzelt munkámat, ha a végén úgy tűnik, nem tökéletes, s nem is lesz tökéletes soha. Elindulsz valami felé, amiről hallottál, amit egyszer láttál már (vagy mintha láttál volna), amit megnéztél a könyvben, a térképen, amit elképzeltél. Aztán odaérsz, ott vagy, hogy most akkor szemtől szembe, a hangját, a tapintását, az ízét, a szagát is, s kiderül, hogy ez sem az, az sem az. Több? Kevesebb? Mindegy. Nem az! Ha szerencsés vagy, mert olyan a természeted, hogy a váratlan, a meglepő események megragadnak, fölizgatnak (izgatnak föl), akkor hirtelen boldog is lehetsz, ki is elégülhetsz. (Jó neked... Irigyellek.) De jaj, ha úgy érzed, mindent elértél, amit szerettél volna. Akkor véged van.

(„Bizonyosabbat, mint a kocka" -hiány:) József Attila a „földön szorongva" keresett „bizonyosabbat, mint a kocka". Azóta a helyzet rosszabbodott. A szilárd pont, az ar63