Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – IX. rész)
lajdonképpen nem volt miért szemmel tartani, csináltam a mezőőri munkámat, és nyugodalmasan éltem. Winkler Árpád zavart meg egyszer, a téglagyár közelében lépett elém, először kissé tétován egy kényszerű marhavágásról beszélt, azután megemlítette, hogy Tölgyesi Miskát bármikor szívesen kibelezi a suflizó kártyázásai miatt, de ha úgy kívánom, inkább Vékás Eleket távolítja el a közelemből. Beszédéből azt hámoztam ki, hogy valakik továbbra is rosszkedvűek körülöttem, és nem bíznak bennem. Winkler Árpádot mindenesetre leintettem Tölgyesi Miskáról és Szolgálat- kész Elekről is. Jól tettem, mert június elején Rézi az egyik vasárnapi nagymise után vastag borítékot hozott Deszánkától, iratok voltak benne, látszólagos ügynöki jelentések tervezett csapatmozgásokról és politikai szerveződésekről. Az egész írem ért túl sokat. Átlátszó volt. Csalódtam Vladan Drenovakovicsban, csupán az vigasztalt, hogy a papírokkal valamennyi pénzt is küldött. A levegő mintha barátságosabb lett volna körülöttem. És mintha összebeszélt volna Vladan Drenovakoviccsal, alig pár nap múlva megjelent a Szenczi kocsmában Majoros Péter. Estig csöndesen iszogatott, ezután bejött a házunkba. Én a gangon üldögéltem, Rézi a gyöngytyúkokkal foglalatoskodott az udvarban. Majoros Péter is borítékot hozott, átadta.- Kizsebeltem azt a bőrkabátos marhát - mondta. - Azt hiszem, nagy bajba kevertem.- Legrosszabb esetben elküldik valahová Dél-Szerbiába kézbesítőnek - mondtam megnyugtatóig, azután behívtam Majoros Pétert a szobába. Felbontottam a levélborítékot, ebben már komolynak látszó papírok voltak. Nevekkel és utasításokkal. Mellettük valamiféle feljegyzések cirill betűkkel. Leültettem Majoros Pétert, és adtam neki valamennyi pénzt abból, amit Vladan Drenovakovics küldött. Majoros Péter elégedett volt, nem kevesellte a pénzt, de valamiért mégis kedvetlennek látszott.- Egy nyivászta göthös ember a vasútállomástól követett idáig - mondta. - A kocsmában is a közelemben ült le. Kifigyelte, hogy hová megyek. Ki ez a ványadt alak?- Ne törődj vele - mondtam. - Valamiféle Eleknek hívják, engem figyel, időnként sok fokhagymát eszik.- Miért nem csapatja szájon?- Megszoktam már, hogy a nyomomban jár. Ettől fontos embernek érzem magam.- Én nem akarom fontos embernek érezni magamat - mondta Majoros Péter. - Valamiféle Elek nagy hibát követne el, ha az éjszakában visszakísérne a vasúthoz.- Viselkedj békésen - tanácsoltam. - Az elvtársak mostanában gyanakvóak, nem bíznak bennünk.- Melyik oldalon nem bíznak bennünk?- Egyik oldalon sem. Majoros Péter megfordította a széket, a Lusztig Kornéltól örökölt könyveimet szemlélgette. 41
