Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
lyét, előremenetelét. Ha valakinek sikerül egy nemzetközi networkbe szocializálódni és egyszerre több hálózatba is beleszületni, majd élete, döntései, munkája révén újabbakba belenőni, akkor egész biztosan nem lesz az illető elveszett ember, tehetségétől függetlenül. Rettentően nehéz nem hálózatban élni. A közösség meghatározza hovatartozásaink sorát. Szocializál, identitást, hitet, világnézetet, morált, politikai gondolkodást ad. A kapottak mentén éljük le életünket vagy úgy, hogy benne maradunk, vagy úgy, hogy hadakozunk vele egy fél vagy egy teljes életen keresztül. Ha az egyik beleszületé- si adottságból kimászunk valahogy, akkor következik a másik. Csapody Tamás „hamuszín egek“ Leírtam néhány címszót, néhány fogalmat. De nem tudok választani, hogy melyiket emeljem be a Forrás 2002-es hiányszótárába. Talán éppen ezt? A hiányok közötti választásképtelenséget, mint univerzális hiányt? A mérvadó szellemek - messzebbre ne nézzünk vissza - Hegel óta, Kant óta, Blake, Baudelaire, Flaubert, Dosztojevszkij, Berzsenyi, Vörösmarty óta úgy kezdik vallomásaikat, hogy felsorolják hiánylistájukat. Minden század szellemi embere, művésze keresi a nyelvet, hogy új fogalmakat találjon, amelyekkel kifejezheti kora hiányait. Sokszor leírjuk: az ezredfordulónak, az előző korszakokkal szemben, nincs átfogó korszelleme, az információáradatban elhomályosodik a metafizikai horizontja, ami azzal jár, hogy eltűnik a múltja, viszonyíthatatlan, hamis a jelene, nem a valóságos időben, hanem a manipulált másolatvilágban járunk. A hiány, az ezredforduló létstruktúrája. Ebben élünk, ebben dolgozunk. Számomra a kettő ugyanazt jelenti. Ezt a létszerkezetet „dekonstruálva", mindenekelőtt az (ön)reflexivitás hiánya ötlik a szemünkbe, továbbá az események (önmagunk eseményei) iránti érzékenység elveszítése. A korszak egyik legmegragadóbb regénye Saramago műve, az, amelyiknek a látomásvilágában az ő félszigete leszakad a kontinensről, és az önfelszámolásba merül alá. Erre azért emlékeztetek, mert éveink egyik története, hogy régiónk is mintha leválna a történelem nagy, virtuális kontinenséről, és miközben gazdasági-katonai tekintetben közeledik hozzá, államformációjának mechanizmusa, mentális állapota távolodik tőle. Egy ideje szünet nélkül emlegetjük, hogy hová vezet a történelemből való tanulás hiánya. Az ájtatos hamissághoz. Tegnap a Kossuth Rádió Húsvét-köszöntőjében Pilinszky Jánost idézték: „És megérzik a fényt a gyökerek. / És szél támad. És fölzeng a világ." Szép... De az idézés, így: önkényes. A Harmadnapon első szakasza (a költő keresztény hite szerint) a sorok szétszakítha- tatlanságában, kisajátíthatatlanságában, így hangzik: Es fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. 50
