Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
ha, mit csináltam, és hogy nem unatkoztam-e. Soha nem jutott eszembe, hogy ez unalmas lenne, vagy hiányozna nekem valami vagy valaki. Talán csak később alakul ki ez az érzés bennünk, amikor e szó jelentését felfogtuk, megértettük már Hiányoztam neked, kérdezi például a kamaszlány a fiút. Némi habozás után a várt, de rövid választ adja. Jász Attila gyökér 1. Gyökértelen vagyok, mint a zászló nyele. (Horváth Elemér nyomán) 2. Gyökerek? Miféle gyökerek? Nekem szárnyam van. (Ismeretlen forrásból) Balia D. Károly gyufa Puccos, csupatükör, csupaneon áruház, háromszor annyi eladó, mint bámészkodó. Két összevillanó szempár, ismerősök talán. Igen, tizenöt éve nem találkoztak már. Istenem, de jó, hogy látlak benneteket! A gyerekosztályról egyenként szivárog elő feleség, fiú, a neje, a kisunoka. Három határ és egy háború állt közöttük. Hogy vagytok? Olvaslak gyakran, eljut hozzánk a Szép Lap. Most is sietünk, tudod anyám... Én is tudok a megjelent könyveidről. Felment az emeletre, hátha talál valami kedvére való olvasólámpát. Vészesen romlott a szeme. Aztán a csemegeosztályon vett egy csomag cigarettát. A visszajáró fejében kínált ~t a pénztárnál hagyta. Ephemeria Silver H hagyomány Akkor szoktunk a hagyományról beszélni, amikor vagy túl sok van belőle, vagy amikor hiányát szenvedjük. Ebben a tekintetben a hagyományt akár a fürdővíz hőmérsékletéhez is hasonlíthatnánk: ha éppen megfelelő, nem törődünk vele, de ha vagy hideg, vagy forró, akkor lázasan csavargatni kezdjük a keverőcsapot. A fürdővízzel azonban sokkal kényelmesebb helyzetben vagyunk, semmint a hagyományokkal, mert egyrészt magunk állíthatjuk be olyan melegségűre, amilyenre szeretnénk, másrészt pedig nincs tudomásunk arról, hogy a szomszéd éppen milyet szeret és kever magának. A hagyomány kérdése így hát inkább a kollektív fürdőzéshez áll közelebb, ahhoz az alkalomhoz, amikor sokadmagunkkal ülünk egy medencében, és vagy éppen megfelelőnek találjuk a közös vizet, vagy pedig úgy érezzük, híja van melegségből vagy hidegségből. Jó esetben több medence is van a fürdőben, ha az egyikben fázunk, átmegyünk a másikba, ha ott meg elönt a forróság, akkor egy harmadikba. Megfelelő mennyiségű medence megléte esetén bizonyosan megtaláljuk a magunk számára legmegfelelőbbet. Ebben a medencében csupa magunkhoz hasonló ízlésű embert találunk, azokat, akiknek a hőérzékenysége, melegigénye, fázékonysága pontosan a mienkkel azonos, így valószínűleg szóba is elegyedünk velük, megbeszéljük, milyen jó kis medence ez a mienk, milyen remek a víz, mi épp így szeretjük, nem igaz? Igen ám, de valamilyen rejtélyes okból nem elégedünk meg a magunk medencéjének a dicséretével, hanem elrettenve mesélni kezdünk a többiről. „Voltál a hidegben? Hát az valami szörnyű! Miféle emberek lehetnek, akik ott úszkálnak!?" Szó szót követ, és előbb-utóbb arra a következtetésre jutunk, nincs rendjén, hogy itt másféle medencék is vannak, belátásra kellene bírni az abban lubicko- lókat, megértetni velük, hogy csak a mi medencénk hőmérséklete az egészséges, az üdvözítő, és akik másféle vizekhez ragaszkodnak, azok megsértik a fürdő szellemét, idegen szokásokat követnek, nagyjából és egészében gazemberek és árulók. Követelni kezdjük, 48
