Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
Érzékeny Magyarország lesiklom zsúfolt Khároti vízibusszal s a részeg jósnő barlangjába érvén, látok falvédőn hímzett kvintesszencet mely sorsparancs, mely közerkölcsi kérvény, minővel fajtánk áltat, s néha henceg. Nehéz a fény: kegyelmet fontol, ad Egyként szelídnek és könyörtelennek. Minden teremtmény más-más gondolat. (Részletek KAF verseiből) Hiány 1758. „A mélt. autor a könyvnek fordítását éltében ki nem nyomtathatta. De bőven kipótolta ezt a heányat exczellencziádnak bőkezűsége." (Haller László: Telemachus...) A hiány főnév elvonása a hiányos-ból; előző szórványos előfordulásai után a nyelvújítás korában terjedt el a használata, származékai nyelvújítási alkotások. (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára) hiány: 1/ Alt. vminek, (ritk.) vkinek meg nem léte v. valahol nem léte, hiányzása. 2/ Alt. vmely számadás eredménye és a valóság, a tények közt mutatkozó negatív különbözet. 3/ Vminek egységét, összefüggését megszakító, teljességét megcsonkító hézag, rés, űr, fogyatkozás. (Vö. még: hiánybetegség, hiánycikk, hiányérzet, hiányjegyzék, hiányjel, hiányol, hiányos, hiányosság, hiánytalan, hiányzás, hiányzik, hiányzó) A magyar nyelv értelmező szótára Hiányjegyzék(em), persze, válogatott; szótári jelentésekkel bástyázom körül, nem az egyértelműség illúziójának igézetében, hanem azért, hogy a magam részére tisztázzam, mit gondolok hiányaimról 2002 márciusában(!), s e gondolat miféle nyelvi előfeltevéseken alapul. Ekképpen alapozva az értelmezést és ekképpen körülír(at)va a lehetséges jelentésadást, a szócikkek kijelölésének indokairól néhány szót. Magyarország: érzékeny, állapította meg a közép-európai humanizmus folyóiratában, a Gál István szerkesztette Apollóban, 1939-es írásában Márai Sándor. Érdemes a sokféleképpen magyarázható jelölésnek Márai által tulajdonított jelentéslehetőségeire hivatkozni. A talán terjedelmesebb idézet egyben a magam kiindulópontját is rögzíteni segíti, amely természetszerűleg elmozdul a Márai-diagnózistól, hiszen több mint hat évtized (inkább szomorú, nevetséges, torz, fárasztó, kellemetlen, tragikus, tragikomikus, mint vidám, felemelő, derűs, félelmet nem ismerő, kellemes, pátosszal teli) tapasztalatát tudhatom magam mögött. Miközben a Márai diagnózist továbbra is helytállónak gondolom, bár (a följebbi ok miatt) nem teljesnek, lényegében pontosnak, számos részletében kiegészítendőnek, hitelesnek, ugyanakkor néhány fontos hangsúlyában változtatandónak. Hiányról szólva persze elmélkedhetnék az ementháli sajtról, amelyben sajt és luk együtt alkotja a bekebelezendőt, a luk kiiktatása a sajt lényegi jegyének megszüntetése volna (a hiány itt pozitívum, az ementháli hiányaival együtt hiánytalan). Efféle léha fejtegetésre ezúttal nem vállalkozom, in34
