Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás

érték „A társadalom tagjainak többsége által elfogadott értékek" a művészetben leg­gyakrabban értékhiányukról ismerszenek meg. Balia D. Károly érvénytelen szavazók Mindenki azt sulykolja, hogy a választásokon valamilyen po­litikai terméket mindenképpen venned kell, ha kukacos is, ha lejárt a szavatossági ideje, ha tisztességtelen módon állították elő, akkor is. A pártok monopolhelyzet­ben vannak, ők határozzák meg az árukészletet és az áru árát, amit csak akkor le­het meghaladni, ha egy másik párt áruját veszed meg. Azonban, ha egyik párt áru­ja sem morálisan korrekt, akkor bármelyiket is veszed, valójában inkorrekt árut vettél. Ennek a helyzetnek ellenszegülni politikai és előbb-utóbb egzisztenciális öngyilkosság. Ezért sokan új pártot alapítanak, vagy ál-független jelöltként indul­nak, továbbá titkolják, hogy kire fognak szavazni. A termék a termékkel, párt a párttal versengeni tud, még akkor is, ha egymástól vesznek el szavazatokat. De a pártra szavazó alapvetően nem ellenség, mert vala­melyik párt-terméket megveszi. Az igazi ellenség az, aki a politikából való kiábrán­dultság miatt nem akar elmenni szavazni. Az „nem akarja, és nem érdemli a demokráciát", „annak semmi nem jó", és „annak jobb volt az egypárti rendszer". Az hazafiatlan és anarchista. Voltaképpen egy rövid időre le kellene csukni az ilyet, a demokrácia tagadásáért. A választásokon való részvételt lelkiismereti kötelességgé teszi minden évben minden közjogi és egyházi méltóság. Az egyházak a választási körleveleikkel, a templomi és média-szerepléseikkel azt sugallják, hogy bűn nem elmenni szavazni. Választások idején otthon maradni a klérusok és főpapok akaratával, hatalmával való szembenállás, önmagában megálló egyházkritika. A kormányon lévők szemé­ben nem elmenni szavazni, cimborálás az ördöggel, amely az ellenzék nemzetelle­nes, múltidéző képében jelenik meg. A liberálisok tízmilliókat áldoztak arra, hogy óriásplakátokon és az egyik fővárosi hídon felállított díszlettel a szavazáson való részvételre bírják a lakosságot. Bevallott módon a szélsőségesek visszaszorítása volt ezzel a fő cél, és mint ilyen, nekem felettébb szimpatikus, de ezzel az erővel szembeszállni és azt mondani, hogy ne menjetek el szavazni, ismét bűn. A szabad­ság, a liberalizmus, a másság, a politikai szabad piac elleni bűn, aminek szintén be- határolhatóan negatív következményei lehetnek. A legrosszabb persze, ami min­den oldalról érheti a részvétel ellen érvelőt, az, hogy szélsőségeket pártolónak, ma­gát is szélsőségesnek mondják, ami aztán egy életen át letörölhetetlen stigmaként fosztja meg őt a szabad boldogulás lehetőségétől. Ilyen közegben azt mondani, hogy igenis menj el szavazni, de szavazz tudato­san érvénytelenül, egyszerűen képtelenség. Nem politikai szabálysértés és bűn, hanem halálos bűn. Ha a nem szavazót morálisan le kell járatni, akkor az érvényte­lenül szavazót főbe kell lőni. Utóbbi már a társadalom alapjait romboló politikai terrorista. Az ilyen ember ugyanis nem kér a romlott árukészletből, és nem hiteget­hető a megjavítható terméket hirdető reklámszövegekkel. Más paradigmát akar, és ezt képviseli is. Az ilyen emberre, polgárra, állampolgárra, egyháztagra nincs szük­ség, mert ő nem választópolgáruk (pontosabban mást választó polgár), nem párt­katona, nem alattvaló, nem meggyóntatható. Ellen-választó és az ilyen hajszálre­pedést okozhat. Csapody Tamás 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom