Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Legenda Kemény Jánosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)
- Vécsi Nagy Zoltán: Voltak alapszabályok. A horgászás úgy kezdődött, hogy tavasszal felhívta édesanyámat, megkérdezte: Zsuzsa, a gyerekeknek kiváltottad-e már az engedélyt? Ha nem váltotta ki, akkor azt mondta: én hozzájárulok, de az engedély mindenképpen legyen meg. Volt horgásznaplónk is, ahova be kellett írni a legkisebb - pirkának hívtuk mi - keszeget is, időjárás, napszak, mindent nagyon pontosan be kellett jegyezni, így hát horgászengedéllyel elindultunk hajnalban, kimentünk a Galonya völgyébe, ami az irodalmi találkozók színhelye is volt. A Galonya völgyében volt egy régi ismerős román család, ahol szép színes csergék voltak a falon, és sajátos, kellemes illat volt a házban, oda mindig betértünk. Megvoltak a kis szertartások, hogy mit viszünk ennivalót, kis kekszet, ezt-azt. Nem volt szabad világos ruhában menni, nagyon halkan kellett mozogni a természetben, mert ahogy mondta, nemcsak a halakat, hanem az állatokat is elriasztjuk, minden érdekes, mindenre figyeljünk, egy gyerek körülbelül ezeket a nagyon értékes tanácsokat kapta a nagytatájától, hogy nagyon tisztelje a természetet, és azokat az embereket, akik ott élnek a természet közelében.- Marosi Ildikó: Hitbizomány volt a vécsi Kemény birtok, ami azt jelentette, hogy nem lehetett megosztani az utódok között, hanem mindig a legidősebb fiú örökölte, egy arra érdemes férfi utód. Amikor rászállt a történelmi vagyon, Bécsben volt diák, egyetemista. Még akkor nagyon nehéz körülmények között élt, apja meghalt Amerikában, az anyja csak később ment férjhez egy Teleki grófhoz, akkoriban még csak társalkodónő volt különböző jobb családoknál.- Albert Zsuzsa: Szegény rokon volt, nem is Vécsen laktak,- Marosi Ildikó: Alsójárában laktak, Kolozsvár mellett, gyönyörű helyen, a nagyszülőknél. János bácsi először Kolozsváron volt diák, utána pedig Bécsbe küldték ki. Kiterjedt erdőbirtokai voltak a családnak, nemcsak Marosvécsen, hanem az Öreghavason, Jára környékén, a Vlegyásza és Bánffyhunyad környékén is, ezért faipari mérnöki szakra iratkozott be akkor Bécsben. Olyan mostoha körülmények között élt, hogy reggelre befagyott mosdótáljában a víz. Szóval a klasszikus diáknyomor. Amikor értesítette az ügyvéd, hogy meghalt a nagybácsija és megörökölte a marosvécsi birtokot, akkor János bácsi nagy vacsorát rendezett az akkori Bécs legelőkelőbb vendéglőjében, fantasztikus előkelő helyen, és meghívta az összes diáktársát, bohém barátait, cirkuszistákat, nagyon vegyes társaságot. Éjfél felé azt vette észre, hogy fogyatkozik a társaság, egyedül maradt, lassan elszivárgott mindenki. Tudniillik a barátai meg voltak győződve - mivel ismerték Kemény Jánost, hogy milyen társadalmi és anyagi lehetőségekkel bíró ember, mindenki azt hitte, hogy ez egy jó vicc, egy diákcsíny, és itt irtózatos botrány lesz előbb-utóbb ebből az egész vacsorából. És mindenki elpucolt. Kemény János maradt a nagy vacsora végén!- Kemény János (hangfelvétel): A Helikon megszületésének nem annyira a romantikus oldalával kéne foglalkozni, hanem a valóság, a realitáshoz közelebb álló részével. A régi Magyarország megszűnése, felosztása után az az elvi, írói réteg, amelyik Pest felé nézett, úgy irodalmi példa, mint kiadói lehetőségek szempontjából, teljesen magára maradt. Ebből természetszerűleg következett az, hogy a közönség is elárvult, az olvasóközönség. Ebben a bizonytalanságban felmerült az igény, hogy valamit tenni kéne, hogy meglegyen a saját központunk az adott társadalmi és politikai viszonyoknak megfelelően. Az Erdélyi Helikon megalakulásának a gyakorlati formája a következő volt: amikor a Kemény Zsigmond társasági írók: Berde Mária, Molter Károly, szegény öreg Sényi László, aki nagyon érdekes ember volt, ők bíztattak és támogattak. Én az én nagyon közelálló barátommal, Kuncz Aladárral ültem össze, és feltérképeztük az erdélyi irodalmat. Értvén ezen azt, hogy néztük, hogy melyik helyen, hol vannak erdélyi írók, ez az egyik feltérképezés, és hogyan lehetne az erdélyi irodalomnak legkülönbözőbb színű, ízű és gondolkozású íróiból egyet-egyet legalább összehozni, hogy megbeszéljük az erdélyi irodalom szellemi és gazdasági problémáit, és 58
