Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Fekete J. József: Kisebbségben a regényben

vületek. Itt minden igaz, valószerű és hiteles - hála a szerző bravúrjának, aki egyébként bármit is tesz ebben a regényben, azt nagyon ügyesen csinálja.

A kötet négy könyve (Kérdések Könyve, Ópapa Könyve, Ómama Könyve, Unokák Könyve) eleve bár négy stílusréteget feltételez, ám egymás között nyelvileg-stilisztikailag nem különülnek el élesen ezek a könyvek. Belülről, fejezetenként azonban már jelentős eltérések mutatkoznak a beszélők megszólalása között, kezdve a betűhív szövegközléstől az élőbeszéd helyesírási korrekciókkal, de grammatikai javítás nélkül való közvetítésén át a szürrealisztikus történetek költői prózájáig, mindezt pedig egy egyensúlyban tartó harmónia fogja egybe. Ráadásul a szerző minden stílusrétegben otthonosan magabiztos. Amikor egy álomból kibontakozó gyermekmesét mond el (Kislán Nyulandiába) a sváb kiejtés szerint, még két fejezettel utána is a hangtévesztő akusztika nyomán hangoznak agyunkban a szavak, noha már rég a magyar helyesírásnak megfelelően írt szöveget olvasunk. Az Ó- papa mágikus, misztikus, fantasztikus, látomásos meséi pedig egyenesen remekbeszabott fejezetek. Hajdani orális hagyományt ültet ezekben a szerző a képzeletet ajzó szövegébe, megosztván bennük az olvasóval lírát, rémületet és rettegést, katartikus felszabadulást, erotikus borzongást.

A szájhagyományt, a közösségi szerzőséget nem véletlenül említettem a Schvab Evangiliom szövegei kapcsán. Hiszen ennek a könyvnek is több szerzője van. „A nagyanyám megszólalt. Mesélt. Én, az unoka csak rögzítettem" - szerénykedik a szerző, noha a valóban rögzített mesét egyetlen fejezetben (Nagyanyám szavai) adja csak vissza valószínűsíthetően az eredetileg rögzített formában. Minden egyéb szerzői fikció. A többi szerző, az elbeszélő, az Ópapa, az Ómama és egyéb családi felmenők ezen a fikción belül szólalnak meg. S miként már említettem, hogy a történetszövés hálójának lyukain rengeteg valóságreferencia és egyéb kihullott, annak érdekében, hogy a valóság történetté állhasson össze, azt is el kell mondani, hogy a regénynek a Balogh Robert által felmutatott változata kinőtte a nyomtatott könyv kereteit és a számítógép multimediális, valamint interaktív lehetőségeit kihasználó irodalom-alkotás és terjesztés irányába mutat.

Nem véletlenül szedte és tördelte a regényt maga a szerző, és nem is azért, hogy a szövegtörzs a neki tetsző megformálásban kerüljön az olvasó elé. Bár a tipográfiai igényesség is közrejátszhatott mindebben, de nagyon valószerű, hogy a széles margókon elhelyezett illusztrációk, fotók, dokumentumok másolatai, valamint a széljegyzetek az Interneten vagy CD-n már kereszthivatkozásokként szerepelnének. Ezáltal válna interaktívvá a mű, hiszen az olvasó, ha érdekli, előhívhatná a hivatkozásban jelzett dokumentumot, ha meg nem, úgy is kerek egészként olvashatná a szövegtestet. (Balogh Robert különben előző kötetéhez CD-ROM-on mellékelte az oda tartozó hangzó anyagot.)

A regény széljegyzetelése egyébként életmentő ötlet a mű szempontjából. Az alapvetően lírai tónusú szöveg ugyanis nem viselte volna el a tárgy szempontjából azonban lényeges forrás- és hivatkozás-anyagot: ebben a regényben nem szerepelhetett egy különc nagybácsi, aki krumpliszedés közben népszámlálási adatokkal traktálta volna a családot, vagy rossz arcú, böllér-tekintetű kisbíró, aki felolvasta volna például a németek kitelepítéséről szóló állami rendeletet. Nem lehetett, mert ez nem ilyen regény, nem a hagyományos realista regények nyelvén beszél el, így a történet valósághűségéhez releváns, de a regény szempontjából nélkülözhető elemek kiszorultak a szövegkorpuszon kívülre. Akárcsak a családi és keresztnevek, amelyekből együtt nem fordul elő egy se, hogy ne legyenek azonosítható hősei a műnek, hiszen a regény végső soron nem Balogh Róbertról, nem felmenőiről, és még csak nem is a baranyai, Pécshez közeli Véméndre települtekről és onnan kitelepítettekről, hanem a magyarországi svábságról szól.

Megfontoltan, hitelesen, arányosan szerkesztetten, élvezetesen. Úgy, ahogy egy regénynek kell.

46