Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Tandori Dezső: Pozi- és nega- tévutak (esszénovella)
IX Kedv lenullázva - de egy erős kávé, és... - Nincs leszokás. Mit sem ér a harc ellene. Egy állapot beáll. Nincs bor. Bécset igazán szeretem. Nem Bécstől irtózom. De Bécs az utolsó hely, ahová még megyek, és ezért van az egész iszony. Budapestre nem járok, na ja, csak itt (ott) járok, és kész. ez se nem jó, se nem baj. Hogy jót alszom? Első és második bécsi napom közt? Frászt. Este fél nyolckor lefekszem, besötétítek... erre kintről a visszhangos folyosóról (11 szoba van) óriási ribillió hallatszik be, ily zaj. Tömérdek illető rajcsúrozik. Nem szólok ki. Á. Tizenegykor nyom el az álom. Felriadok. Még mindig iszonyú balhé odakint. Üvöltözések, férfi és női hangok, hahoták, farúd csattog. Ezek a partvisokkal vívnak! Éjjel kettőre jár. Végre a szomszéd szobából egy angol ember kiszól. Szerencse, ő lakik mellettem. Csend lesz. Mormoló. Lassan lemorzsolódik a zaj. - Másnap látom jönni az egyik zajongót. Csíkos pizsamában. Kis figura. Rabja önmagának. Elfordulok. Oly magányos volt. Na ja. - Újságot fogok olvasni. (Második napom.) De szépek a fenyők. Tegnap játszani kellett volna Needlewood Blade-et, jó eredményei is voltak, és mégis 10-az-l-hez adták. 50 schillingre 500-at kaptam vón, 100-ra ezret. A fene egye meg. Itt imbolyognak a fenyők az ablakom alatt a könnyű szélben. És nem játszottam Fenyőerdő Pengét. - Főzök, azaz készítek kávét. Porból, csapvízzel. Még „hányok". Reggelente Pesten a bornak csak a látványára is okádtam már. (Megj. ma, jó 10 nappal a bécsi szeszelmaradás után már nem öklendek ekképp.) - Mi mindennel nem élek. Blokkolva vagyok. A működés megvan, pl., de nem használom semmire. - Univ. = az „unás" jele. Med. univ. - A portásnak megemlítem a randalírozást. 15-en vannak, mondja, de nem tudja kik. Még nem látta őket. Hm?!?! - A takarítónőnek is szólok. Élsápad. De ugye itt mindig olyan csönd szokott lenni! Talán az angol úr is szólt már? - Ki vagyok én, mégis, hogy „szóljak"? Elnézem visszahajló, benőtt-lenőtt lábkörmeimet. Atyaisten! Egy ilyen ember, mint én... - Más dolog: „Ami megesett, szégyellje magát az. O esett meg." (Értsd: bármi dolog, történés.) - „A legrosszabbul az esne, ha jólesne". Bármi. - „Ha magadat unod, mindent unsz. Holott nem vagy a világ. - Sebaj. Nem a világ!" - Ezeket el fogom mesélni egy barátomnak. (Nem nagyon meséltem el. Pesten aztán már a telefonozgatás is elmaradt. El van maradva, most is. Intézem a legszükségesebbeket, feleségem kutyánkkal vidéken van, Totyival és némi evéssel, munkával, rengeteg unalommal telik napom. Sebaj, az állatok tudnak aztán igazán unatkozni, de mennyire tudnak ők...!) X Furcsa ez a viszony - na ja - az állatokkal. Ahogy kutyánk is örökké „próbálkozik". Azzal, amit nem szabad neki. Totyi is: mindegyre a két szobán kívüli teret akarná birtokba venni. (Nem mondtam már ezt? Kolibriként, helyben repül min47
