Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Tandori Dezső: Pozi- és nega- tévutak (esszénovella)
den nyitott ajtóban. Kint gáz ég, vécétartály tátong...) Ajánlott cédulák lengetésé- vel fékezem meg őt. Itt ugrott be (a kék füzetben) ennek az esszénovellának a címe. (Pozi...) Maga az, hogy „Esszénovella": már Pesten. - Minden út tévút, minden pont tévpont. Csak az még addig se vezet, közben nem is kényelmesebb (pontban, helyben maradni). Na ja. - Valaki megkérdezte a megállóban a buszt. Jönnie kéne. Innen tudtam meg, hogy 12 óra 25 perc az idő. Leültem egy park sarkában, nyirkos volt a kő. Kutya járt körbe gazdájával, megszagolgatott, de kikerült. - Feljegyeztem itt: A SÖTÉT LÁTÁS. (Hű, írni tudsz, mondta mestereim társaságának utolsó élő tagja, csak túl sötéten látsz. Hatalmas bók. Ezt is megértem?) Három pont: 1./ Könyügyi sorsom 1989-2001. 2./ Milyen voltam (tudásra, harcosságra, mozgásjellegre... nem nyüzsögtem, hátrány). 3./ írói sorsom végig, 1953-tól, 1960-tól, 1968-tól stb. - Összefoglaltam pénzügyi helyzetem. (Ha az „helyzet" egyáltalán.) Összefoglaltam, „más" mi meirt el. „Elment: pia; cigaretta; a vágyak - nincsenek már történeteik képzeletemben (sem); szereplés vágya nulla; nincs esti gyenge fél-altató, semmi gyógyszer, csak fájdalmak ellen. Fájdalmak ellen! Üvölt- ve mondtam minap: tényleg dühösen, józanul: ha én nem, na. Elment: találkoz- gatás, telefonálgatás. Elment: repülés és ily célok. Eleve: utazás. Tévét alig nézek. Híreket kínnal olvasok. Ld. elébb." Csendesek lettek másnap estére „a zajongók". Szinte hiányoznak. Most meg allergiás viszketés tör rám, így nem tudok aludni 11-ig. A lófogadás is „felspannolt", bármennyire nem volt érdekes. Milyen is volt Bécs, jegyeztem fel. Magas emeleti szobámban most jó. Végre megtekintettem a kertet. Jaj, a fenyők. Na mindegy. Kint: vánszorgás. Ehhez akkor a bor: csak még rosszabbat adott volna hozzá. - Összefoglaltam a kék füzet köv. lapján, kik tartoznak nekem pillanatnyilag (honoráriumok, 2000 forinttól max. 70000-ig terjedő összegek; egy van csak száz felett, az lesz a legkínosabb; örökké ezek a megalázó dolgok; nemcsak nekem). Hagyjuk. De téma volt ez is. Örökké téma ez. A szabadfoglalkozásnak befellegzett. Hogyan fogok kitartani „a végig"? Feleségem: nem mindent ma kell végiggondolni. Jó, sok mindenre rábólintok, mint „Hemingway őrnagya", aki azonban nem hisz sebesült keze gyógyulásában, ráadásul nem focista volt, hanem vívó; rábbadásul a feleségét is elvitte a spanyolnátha. „Meg ne halj nekem, te, itt ne hagyj az egésszel", mondogatja feleségem. XI. Na, nem halok meg, és barátaim mind örülnek, hogy meglett azért „a Bécs", még Gy.B.-nak nem mesélhettem el, de ő is örülni fog. Megírtam neki. Gy.B. Szig- ligeten van, írtak „mind" a névnapomra. Bár az ilyesmit csak ne vezessük be. Hazautazásom hajnala. Jaj, mi e zaj! Kintről jön a kertből. Egy csapatnyi madárka- és fészekpusztító dolmányos varjú csapott le a fenyőkre, hársakra. Jó ég, ne! Lengetem ingem, elriadnak kicsit, visszajönnek. Mint egy bombázás. Aztán, akár eső után, megindul megint a pittyegős madárélet. Jó, hát ez itt „napirenden" le48
