Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Benyovszky Krisztián: Kártya és térkép (Regényes közép-európai történetek)

tempójú elbeszélésmód, a különböző társadalmi rétegekhez tartozó szereplők életútját részletesen bemutató plasztikus portrék, az ábrázolt életsorsok későbbi alakulását megvillantó epilógus, illetve a lS.század sokkultúrájú Magyarországának utolsó harmadáról rajzolt színes „tájkép" mind erről árulkodik. A mágikus elemekkel dúsított historiográfiai metafikciókhoz, történelmi persziflázsokhoz szokott mai magyar olvasó számára éppen ezért szokatlan, esetleg anakronisztikus vállakózásnak is tűnhet. Zajac kritikája azonban rávilágít arra, hogy a szlovák történelmi regény hagyománya által kondidonált olvasó elvárásait sem teljesíti be (ennyiben tehát a hagyományt megtörő alkotás), mivel sem a magyar történelem „szlovakizálásával", sem ironikus történelemi parafrázissal nem szolgál, és nem mondható történelmi parabolának sem. Ráadásul Simko nem tesz úgy, mintha egy történelmi periódus „hiteles" ábrázolásáról volna szó: „nem történész, hanem prózaíró, történeteket ír, nem pedig történelmet".!! Nem igyekszik leplezni, hanem nyíltan vállalja a korabeli dokumentumoktól és az irodalmi hagyományoktól való függőségét, tehát a történelem szövegszerű reprezentációjának tapasztalatát. Nem ölti magára a mindentudó elbeszélő szerepét („A szíves olvasó talán rájön, mire is utal itt a nem mindenkor mindentudó szerző" 203.), egy-egy eseményt a tisztázatlan és homályos részleteivel együtt, azokra reflektálva ad elő.!2 Az elbeszélt események időrendjére nem a linearitás, hanem a kórkörös- ség jellemző. A finom szövésű, bonyolult mintázatú motívumháló megszerkesztésével a fabula és a szüzsé közti megfeleltetés esélyét a minimumra csökkentő regény ilyen formán szintén mint alapvetően művészi konstrukció „lepleződik le".

Jegyzetek

1 Bényei Tamás: Archívum: a világirodalom helyei. Alföld 1999/2,81.

2 Az előadás szövege a Magyar Lettre tavaszi számában jelent meg: (Kr)imitációk, ML1, 2002. tavasz, 65-69.

3 Jacob Wunschwitz igaz története, Bestiárium Transylvaniae, Dzsigerdilen, A könnymutatványosok legendája

4 „.. .mindegyik regény valamiféle szöveget utánoz, illetve megteremti ennek az utánzásnak a látszatát. Márton igaz történetet ír, Láng bestiáriumot, Háy...az én-elbeszélőjű fiktív önéletrajzot veszi a lapul, Darvasi legendába foglalja mondandóját". Rácz I. Péter: A történeti narratíva poétikai szerepe a inni magyar irodalomban. Prae 2000/1-2,155.

5 Szilágyi Márton: Próza és hagyomány. Bárka 2001/6,70-71.

6 Keserű József: A hiány poétikája (Háy János: Xanadu. Föld, víz, levegő). Prae 2001/3-4.163.

7 Matejovic, Pavel: Tvorba 1. Kadlecíka na pozadí deväädesiatych rokov. Slovenská literatúra 2001/1, 57.

8 Ebből a szempontból Kadlecík művét akár a historiográfiai metafikció „közép-európai" változatának is tekinthetjük.

9 Esterházy Péter szerint a lábjegyzet egy „mélyen közép-európai forma". A halacska. In:uő: írások. Budapest, Magvető 1994, 355.

10 Zajac, Peter: Presypacie hodiny cias. Dominoforum 2001/24,17.

11 Zajac, Peter: i.m.

12 Ez némiképp hasonlít Márton László „kvázi-omnipotens" (Szilágyi Márton) elbeszélői szólamára.

13