Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Pomogáts Béla: „Mikor a rózsák nyílni kezdtek” (1956 az irodalom emlékezetében)
nyilvános (és hivatalos) átértékelése, és Magyarországon is nyilvánvalóvá lett a forradalom világtörténeti jelentősége, az, amit a genfi emigrációban élő Molnár Miklós már közvetlenül a forradalom után „egy vereség diadalának" nevezett. Az imént arról írtam, hogy a nagy történelmi események bemutatása nálunk általában két periódusban, kettős ritmusban történt meg: először a közvetlen eseményvilág ábrázolásának, később a történeti vizsgálódásnak, egy megváltozott szemléletnek és a megszerzett történelmi távlatnak a jegyében. Az ötvenhatos forradalom irodalmi ábrázolása során ez a rend tulajdonképpen felbomlott: Déry elbeszélései és Rónay György regénye voltaképpen a második periódus feladatait vállalták és végezték el, vagyis az eseményeket, a tapasztalatokat próbálták értelmezni; Karinthy Ferenc történelmi regényriportja pedig inkább eseménytörténetet adott. Azok a regények, amelyek a nyolcvanas évek második felében tértek vissza a forradalom krónikájához, ugyancsak inkább eseménytörténetet, közvetlen beszámolót próbáltak adni. Olyan könyvekre gondolok, mint Konrád György Cinkos, Szakonyi Károly Bolond madár, Szalay Károly Párhuzamos viszonyok, Simonffy András Rozsda ősz, Gergely Ágnes Stációk című, egyébként vallomásosan költői regénye, és így tovább. Már a kilencvenes évek végén került az olvasó elé Benedikty Tamás (Horváth Tamás) Szuvenír című kétkötetes regénye, amely a Corvin közi harcokról, a forradalom kitöréséről, majd leveréséről ad igen színes képet, miközben széles panorámán rajzolja meg az 1956-os események hőseinek, résztvevőinek emberi sorsát, azokat a személyes motívumokat, amelyek a fiatalokat a fegyveres harc vállalására késztették. Külön jelentősége van Nádas Péter Emlékiratok könyve című, 1986-ban megjelent átfogó művének. Ennek a regénynek közvetlenül nem tárgya a forradalmi napok története, csak motívumként, az elbeszélt nagyobb eseménysorozat egy részeként van jelen a forradalom A temetések éve című fejezetben. Ugyanakkor, talán ez az a regény, amely erkölcsileg teljesen azonosul a forradalom szellemi örökségével. Nádas egy olyan fiatal életét jeleníti meg, aki kommunista funkcionárius családból származik, de akit mégis magával ragadnak a másik oldal igazságai, a személyiségnek az a függetlensége, az emberi szolidaritásnak az az elemi ereje, amelyet a kommunista berendezkedés áldozatai és ellenfelei képviselnek. Azok az igazságok, amelyek az ötvenhatos forradalomban felemelkedtek és nyilvánvalóvá váltak. A regény egy fejezete felidézi az ötvenhatos utcai tüntetések, majd a forradalom jeleneteit, s mindez azt fejezi ki, hogy az író belsőleg azonosult ezekkel az eseményekkel és a bennük részt vevő emberekkel. A regény gyemek-főhőse ötvenhat napjaiban ismeri fel azt, hogy igazán hol a helye, mit kell választania, és éppen saját családjával, az apja által képviselt politikával szemben ki is mondja a „forradalom" szót: „mert nem voltam se tájékozatlan, se érzéketlen, se ostoba, tudhattam és tudtam, hogy ez forradalom, benne vagyok, forradalom, amit az apám, ha itt lenne, látná, és tudtam azt is, ő nem lehetne itt, nem tudom hol lehet, valahol szégyenszemre meg kell bújnia, éppen ellenkezőképpen nevezne el nekem. És attól, hogy e két egymás mellé rendelt szó, ilyen tisztán és pontosan megfordult a fejemben, s rögtön eligazított az érzelmi különbségtevések és azonosítások eladdig rettenetesnek, fullasztónak, kilátástalannak érzett zűrzavarában, két olyan szó, melyek értelmét, súlyát, politikailag körülhatárolható jelentését persze éppen az ő beszélgetéseikből és vitáikból ismerhettem meg ilyen koravénen, de hangsúlyozom, abban a pillanatban, s számomra ez volt a forradalom, nem úgy jutott eszembe, nem úgy kölcsönöztem ki a szótárukból, mint a politikai körvonalakkal rendelkező ellentétek fogalmi párosát, hanem a legszemélyesebben rám vonatkozott..Úgy tudom, hogy a nyolcvankilences - Pozsgay Imre-féle - híres terminológiai fordulat előtt ez volt az egyik olyan - az első nyilvánosság fórumán megjelent - könyv Magyrországon, amely 1956-ra a forradalom kifejezést alkalmazta. A forradalom érintőleges ábrázolásának egy másik kiváló (mondhatnám: klasszikus) példája Ottlik Géza 1993-ban sajtó alá rendezett műve: a Buda. Ottlik nevezetes regénye, 102
