Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Fried István: Márai Sándor Krúdy-naplója
esetben is csupán kiegészítő anyagként funkcionáltak. Igaz, a Krúdy-szakirodalom számottévő része a Márai-naplók közzététele, sőt megírása előtt született, így sem az N.N., sem a Napraforgó értelmezésekor Márai mondatai nem játszhattak szerepet. Márai Krúdy-ol- vasásának folyamatossága (Krúdy még 88 évesen is, szinte az utolsó napokig olvasmánya volt)4 mindenesetre a regényírói önmeghatározáshoz erőteljesen járult hozzá. így a Krúdy-tí- pusú regény időszerűségének és korszerűségének egyébként fel nem tett kérdéseihez kínál megfontolandó felelet-változatokat. Annál is inkább, mivel egyre sürgetőbbnek tetszik Márai naplóírói módszerének és e napló sajtó alá rendezési-válogatási technikájának vizsgálata, és ezen keresztül az „önéletrajziság" felfogásának értelmezése. Azáltal, hogy az Ami a Naplóból kimaradt címen sorozatban látnak napvilágot a Márai által személyesen sajtó alá rendezett naplóköteteket kiegészítő könyvek, világossá vált, hogy Márai naplói válogatások, nagyon erősen és tudatosan megszerkesztett darabjai egy folyamatosan íródó „önéletrajznak". Más források fölbukkanásával azonban az is tudható immár, hogy ezek a naplók följegyzések alapján készülteké ilyet a fogalmazás rendkívüli csiszoltsága is sejtetett. így a közreadott naplókat több munkafázis előzte meg, véglegesítésükhöz (tudniillik megjelenésükhöz) a szerző napló- és irodalomfelfogásának kellett hozzájárulnia. Míg az 1943/44-es napló szinte illegálisan fogalmazódhatott csak meg, és 1945-ös megjelenését az tette lehetővé, hogy nem tartalmazott olyan (politikailag) kényesnek bizonyulható mondatokat, amelyek az utólagos cenzúrán fennakadhattak volna (a sajtó-visszhang azért előrejelzett veszélyes tendenciákat), az 1945-57-es naplónak Magyarországon készült részéből ugyan néhány passzus megjelent, egészében azonban ismét a nyilvánosság kizárásával számolhatott. És ennek oka nemcsak a kortársak vélt és valós érzékenységével magyarázható. Ugyanakkor az Egy polgár vallomásaival és számos cikkével az önéletrajziságot réteg- és osztálytörténetté átfordító, illetőleg a személyes sorsfordulatokat a „személyes világtörténelem" részének tekintő szerző naplóit a nyilvánosságnak szánta, a maga részéről ezeket a följegyzéseket egyenrangúnak tekintette regényeivel, az egymástól elváló jegyzetekben új, szabadabb műfaji lehetőségeket, változatokat (útirajz stb.) fölfedezve. 1948-ban jön el az ideje annak, hogy a naplóírás mikéntjét tekintve számvetést készítsen Márai; és e számvetés lényegét abban lehetne megjelölni, hogy egy hagyományosan önéletrajzi beszédmóddal szemben egy ennél áttételesebb, „gondolatibb" írásra való áttérés lenne a cél. S ha ez csupán a följegyzésekkel nem tehető meg, akkor megteendő - s ezt az egy időből való párhuzamos köteteket összeolvasva már kijelenthetjük - a közreadáskor. így a naplók több ütemben történő „megalkotása" egyben az önéletrajziság átértelmezése; a megalkotandó személyiség immár nem a megjelentetett mű szereplője, hanem az olvasói befogadás révén jön létre (ha létre jön): minek következtében a személyiséget nem szerzői „szándék" formálja meg, hanem lehetőségként teremthető meg a mű végigolva- sásakor. „Ez a napló mindjobban megtelik a napok hordalékával. Minden író Midás király lesz ebben az időben, csak titokban tudja elsóhajtani titkait,... de az elsóhajtott titkok nem teljesek, titkokat csak akkor lehet minden következménnyel megfogalmazni, ha világgá üvölti az ember. Változtatnom kell és meg kell tisztítanom ez oldalakat minden szennyes »történelmi« hordaléktól és hulladéktól; csak a »lényegeset« jegyzem fel a jövőben, tehát azt, ami csak re- ám, vagy a tüneményeket megjelölő fogalomra vonatkozik -, semmi esetre sem azt, amit én felelek a tüneményre, vagy a tünemény és fogalom jelent a világnak. így a napló »sterilebb« lesz, de igazi tükre mindannak, amit látok, mintha a történelmi napi híreket írom fel."6 Annyit mindenesetre ide kell írni, hogy a kiadási viszonyok elkomorulása késztette Márait a napló-műfajhoz fordulásra, mind 1943-ban, mind az emigrációban. Az újságírói gyakorlat napi feladatai során kialakult „munkatempó" nem változott, viszont az elvégezendő feladat jellege igen. A gyors reagálás a napi eseményekre a zsurnalisztika műfajainak kikísérletezését eredményezte, Márai a budapesti újságírás legjobb hagyományainak követője volt. A napló valójában szintén reagált a napi eseményekre, a világpolitikaiakra, a hazaiakra, előrehaladva 74
