Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - „Lányaim” (Beszélgetés Németh Magdával, Judittal, Ágnessel és Csillával édesapjukról, Németh Lászlóról) (Készítette: Erdélyi Erzsébet – Nobel Iván)
a bizonyítványomat édesapámnak - ezt leírja különben a Lányaimban -, ő ránézett a pimasz arcomra, és azt mondta, látod, ez egy protekciós bizonyítvány, azért, mert a nővéreidnek, akik megérdemlik a jelest, betűvel írták ki, neked pedig csak számmal. Hát ez nagy csapás volt. Aztán később, amikor a családban én vittem haza az első kitűnő diplomát, akkor is azt kérdezték, hogy ilyen rossz a színvonal az egyetemen? Apám egyetemista koromban sokat beszélgetett velem, annak ellenére, hogy viszonylag keveset laktam otthon. Volt egy év, amikor közös íróasztalnál dolgoztunk. Végül a vegyészeire is ő beszélt rá. Én magyar-történelem szakra szerettem volna járni, de ő nem szerette volna, ha én '52-ben azt a magyart és történelmet tanulom, amit akkor tanítottak. Azt mondta, hogy Hódmezővásárhelyen a tanítványai, a lányok nagyon szerették a kémiát, én menjek vegyésznek, és ha majd nem érzem otthon magamat a szakmában, akkor foglalkozhatok a kémia történetével. Hát így lettem vegyész, és mindig mondtam a hallgatóimnak is - mert harmincöt évig a Műegyetemen dolgoztam -, hogy ha az ember valamivel elkezd foglalkozni, még ha nincs is különösebb tehetsége hozzá, egy idő után megszereti. Műegyetemi évei alatt is segítették édesapja tanácsai? Ágnes: Módszert tanultam tőle: hogy hogyan tanuljak, abban segített. Emlékszem, a szerves kémiára panaszkodtam, hogy ez egy őserdő, mert ezt a négy és fél kilós könyvet nem lehet megtanulni, és nem látom át az egészet. Akkor azt mondta, hogy gyere, üljünk le, és nézzünk rá fölülről az egész anyagra. Valóban leült velem, és egy délután megcsináltunk egy táblázatot, amelybe beírta először a szénhidrogéneket, az általános képleteket, azután gyököket akasztottunk rá, hogy ezek milyen tulajdonságokat jelentenek. Ezután már csak a kockákat kellett a táblázatban kitöltenem. Amikor jó néhány évvel később elsőéves hallgatóimmal volt két vagy három órám a szerves kémiára, én is az ő módszerével tanítottam. Van egy olyan füzetem, amelyet egy diákja jegyzett Hódmezővásárhelyen, a „drága jó nyolcadik" egyik tagja. Ebben benne van az a táblázat is, amelyet ő annak idején leírt nekem, és néhány feljegyzés, ami a kémia történetére vonatkozik. De ugyanígy tanította az irodalmat és a történelmet is, például a romantikát, a Szent Szövetség korát, mindenről táblázatot írt. Tulajdonképpen amit nekem '52-ben, '53-ban leírt, az a vásárhelyi módszerének vázlata volt. Ez is bizonyítja, hogy Vásárhelyen „nem középiskolás fokon" tanított. Judit: Vásárhelyen hallgatva őt - már a hetedik gimnáziumban volt ez -, azt élveztem nagyon, hogy amikor egy korszakot úgy tanított, hogy elmondta a világtörténelmét, a magyar történelmét, aztán a világirodalmát, a magyar irodalmát, aztán a művészetek, a filozófia következett, és így tovább; tehát az egész korszakot ismertette. Azt akarta elérni, hogy a diákjai az egészet lássák. Tanárként is érezték magukon édesapjuk figyelő tekintetét? Judit: Valójában én „csalódást" okoztam neki, mert azt sokszor elmondta nekem, hogy akkor fogja elfogadni, hogy fizikus vagyok, hogyha egy rádiót meg tudok javítani. És elméleti fizikusként rádiót soha nem tudtam megjavítani. Erőteljes érdeklődéssel követte azt, amit az ember csinál, és ez nagyon jóleső érzés volt. Mindig el kellett mesélnem, hogy milyen érdekességről hallottam, milyen újdonságok vannak a fizikában. Annak azért nagyon örült, hogy egyetemi tanár lettem, de azt már nem érte meg szegény, amikor akadémikussá választottak. És örült annak, hogy tanítunk is. O ezt a legszebb dolognak tartotta. Végül mind a négyen tanítottunk, még Csilla is, bár ő orvos lett. Csilla: Ahogy utólag végignézem az életemet, tulajdonképpen az a megdöbbentő számomra, hogy anélkül, hogy ez tudatosult volna bennem, a döntési helyzetekben milyen gyakran azt választottam, ami vele volt kapcsolatban. Egyetlen dologra emlékszem: eltiltott engem a versmondástól mint pályától, mert a versek iránti szeretet már korán megvolt bennem. A középiskolában szavalóversenyeken vettem részt, sőt díjakat is nyertem, de ő 64
