Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - „Lányaim” (Beszélgetés Németh Magdával, Judittal, Ágnessel és Csillával édesapjukról, Németh Lászlóról) (Készítette: Erdélyi Erzsébet – Nobel Iván)
„Lányaim" Beszélgetés Németh Magdával, Judittal, Ágnessel és Csillával édesapjukról, Németh Lászlóról Melyek az első emlékek, amelyeket Németh László leányai megőriztek édesapjukról? Magda: Nekem az első mély impresszióm három és fél éves koromból származik. Egy súlyos betegség után elvittek a szüleim Olaszországba, San Remóba. Mivel egymás után születtek a testvéreim, én sose lehettem volna egyedül a szülőkkel, ide mégis egyedül engem vittek. Gyönyörű kirándulásokat tettünk. Úgy emlékszem, hogy apu csak velem foglalkozott, és hosszú időt, napokat töltött a közelemben. Judit: Az én első emlékem, amire ma vissza tudok gondolni, az esti mese volt. Apu egészen kis korunkban Arany János-balladákat és Petőfi-verseket olvasott nekünk. Az esti mese szertartás volt: a három lány - Csilla akkor még nem élt - a díványon, paplan alatt betakarózva ült, apu pedig mellettünk, és olvasott. Agnes: Két, illetve három évvel fiatalabb vagyok, mint a testvéreim, tehát nekem az esti mese nem volt olyan nagy élmény, mert én azok alatt általában elaludtam, viszont - mivel rendkívül játékos gyerek voltam - az egyik legfeledhetetlenebb emlékem az, amikor kakasviadalt játszott velünk apánk. Bár ritkán fordult elő, hogy ő leült játszani, néha mégis megtörtént, leginkább olyankor, amikor valamelyikünk éppen betegség után épült fel. Be akarta bizonyítani, hogy már olyan erősek vagyunk, el is tudjuk dönteni őt. Ezt természetesen mindhármunkkal eljátszotta. A másik emlékem pedig az, hogy amikor fájt a dereka - és ez sajnos elég gyakran előfordult -, ebéd után hasra feküdt, és mivel én voltam a legkisebb, nekem kellett megtaposni a hátát. Ezt nagy kitüntetésnek éreztem.. Csilla: Én jóval később születtem, mint a testvéreim, úgyhogy az én emlékeim inkább egyéniek minden szempontból. Édesapám akkoriban már teljesen az írásnak élt, és viszonylag keveset volt velünk otthon, külön írói helyei voltak. Az emlékeim mindig betegségekkel függnek össze, mert amikor megbetegedtem, ő vigyázott rám. Az első emlékem is betegséggel kapcsolatos. Azt hiszem, szívbelhártya-gyulladásom volt, amikor hosszasan kellett a teraszon feküdnöm még a Törökvész úti házban, és ott sokat foglalkozott velem. Mellettem ült azért, hogy ne szökjek meg az ágyból. Emlékszem egy kis fedeles kosárra, amiben cseresznyét hozott nekem a kertből. És folyt a mese és a beszélgetés. Judit: Én még hozzátennék valamit az első emlékekhez - nem azért, mert rám, hanem inkább apura volt jellemző. Négy vagy öt éves lehettem, amikor elmagyarázta nekünk, hogy miért van világos és sötét a földön. És emlékszem ma is, hogy anyu volt a Nap, mi voltunk körülötte a Föld, és apu volt a Hold, aki a Föld körül keringett. Elmagyarázta, hogy hogyan kell a Földnek keringenie, ha időnként a Nap fele fordul, időnként nem; tehát hogy saját tengelye körül is kell forognia. O mint Hold, szaladgált köztünk. Még a holdfogyatkozást is próbálta megmutatni. Ezt nem nagyon értettem még akkor, hiszen még iskolába sem jártunk, mégis eleven él bennem. Agnes: Igen, a játékok valóban érdekesek voltak. Egy nekem is eszembe jut: valamelyik görög mondának volt az alapja, hogy amikor elvesztették a várat, akkor a győztes hadsereg megengedte, hogy elvonulhassanak az asszonyok, és elvihetik a számukra a legkedve60
