Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Beke György: A költő és a krónikás (Derzsi Sándor és Péter Jenő küldetése)
vonta volna, ha kézre keríthetik őket. Egy fiatal történészkutató, Vincze Gábor összeszámolta, hogy 1945 után a román háborús főbűnösök közül tizenhármán kaptak halálos ítéletet, de csak hármat végeztek ki. Egész Oromániában és Dél-Erdélyben a népbíróságok összesen 187 elmarasztaló ítéletet hoztak, közülük 29 szólt halálra, de ezeket a büntetéseket I. Mihály király börtönre változtatta. Ezzel szemben Eszak-Erdélyben a kolozsvári népbíróság 481 háborús bűnöst talált, ebből százat halálra ítélt, 163-at életfogytigra, a többit hosszabb-rövidebb börtönre. Az elítéltek közül 372 magyar, 83 német és 23 román volt. A népbíróság ügyészének tisztét Bányai László magyar történész töltötte be, az erdélyi magyar önfeladás gonosz szelleme. Érdemes összehasonlítani: Románia lakossága akkor - Észak-Erdély nélkül - hozzávetőlegesen 15 millió volt, Észak-Erdély népessége kétmillió, vagyis a féktelen bosszú Észak-Erdélyben a lélekszám- hoz mérten majdnem hússzor annyi bűnöst talált, mint Oromániában és Dél-Erdélyben. Jól tudta Tamási Áron, aki 1944 őszén hagyta el a szülőföldjét, hogy miért nem tért vissza Kolozsvárra. Pedig az Ifjúsági Keresztyén Egyesület szucsági konferenciája személy szerint hívta haza. És Petru Groza miniszterelnök is üzent érte Budapestre: látogasson el Erdélybe és a román fővárosba. Groza nyilván népszerűségét akarta növelni a magyarok körében ezzel a meghívással. Méghozzá „személyes vendégeként" várta. Tamási főleg erdélyiekből álló pesti baráti társasága azonban jól ismerte a „román vendégszeretetet", és az író bármennyire szeretett volna hazalátogatni a szülőföldjére, valósággal a vonatról „szedték le" a Keleti pályaudvaron. Eljutottak hozzájuk is a hírek a kolozsvári népbíróság és a román hatóságok ijesztő fellépéséről magyar írók ellen. Ezek a hírek végül is legyőzték Tamási Áron erős honvágyát. Ezt a történetet mostanság írta meg Sütő András (Magyar Szemle, 2001. február) egy korabeli napló alapján: „Hiszen épp az idő tájt - '45-46-ban - végeztek nagy tisztogatást az erdélyi magyar írók és újságírók között. Az új kánon szerint tévelygőnek, bűnösnek bizonyultak sokan, akik 40-44 között, „magyar világban" működtek, írtak, tisztségeket viseltek. Zord purifikátorok megbüntették már Bözödi Györgyöt, Nagy Eleket, Daday Lórándot. Feketelistára került Nyíró József, Wass Albert, Reményik Sándor... Rettegésben éltek mindazok, akik annak idején sajtóban, rádióban történelmi elégtételként említették a bécsi döntést. Tamási Áron az Abel könyvéből ismert román csendőrnek, Surgyélánnak Kolozsvárról Dél-Erdélybe üzente, mondván többek között, hogy ne búsuljon: az igazságot is meg lehet szokni." Derzsi Sándor semmilyen bűnt nem követett el Észak-Erdély négy magyar esztendeje alatt. De nem tudhatta, hogy a Március főiskolás lap szerkesztéséért, vagy amiért szerepelt az Üdvözlégy, Szabadság versantológiában, 1942-ben, nem válik-e egyik napról a másikra „háborús bűnössé" a tobzódó nemzetárulók, a Bányai Lászlók megítélésében? Ez a válogatás Jékely Zoltán, Kiss Jenő, Szabédi László szerkesztésében jelent meg, elismert erdélyi költők köszöntötték a bécsi döntést, a magyar felszabadulást a 22 éves román gyarmati uralom alól. Az a tény, hogy a három kiváló költő Derzsi Sándortól tizennégy verset válogatott be, cáfolhatatlan bizonysága volt a fiatal költő rangjának. De a kultúra Bányai-féle perzekútorai nem Derzsi Sándor költői rangját, rímeit, verseinek hangulatát mérlegelték! Hazatért a szülőföldjére. Brassó, egyáltalán, Dél-Erdély „csendesebb" helynek tűnt Kolozsvárnál. Az Antonescu-diktatúra idején megtiport, üldözött magyarokat mégsem lehetett volna fasizmussal vádolni. Pedig ezt is megkísérelték. A magyar lapokban 1945 tavaszától cikkek sorozatában bélyegezték meg Gyárfás Elemér tevékenységét, és végleges leszámolást követeltek vele. A volt Kisküküllő megyei főispán Trianon után egyik alapítója, vezetője az Országos Magyar Pártnak, Csík megyei szenátor a román parlamentben, majd a bécsi döntés után a Romániai Magyar Népközösség elnöke Dél-Erdélyben. A Népi Egység is bekapcsolódott a kommunisták Gyárfás ellen indított hadjáratába, és ilyen vádat is megfogalmazott: állítólag ő volt a fasizmus délerdélyi bábája. Valójában a Magyar Népi Szövetség vezetőinek féltékenysége nyilatkozott meg 114
