Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Beke György: A költő és a krónikás (Derzsi Sándor és Péter Jenő küldetése)
ezekben a támadásokban a 61 esztendős, kórházi kezelésre szorult politikus ellen, aki 1945 októberében meg is hal. A maguk rendjén egyetértettek a támadásokkal a román nacionalista körök is, amelyeket már a háború idején irritált az, hagy Gyárfás Elemér a dél-erdélyi magyar kisebbség védelmében újra meg újra Budapesthez folyamodott. Buzgón teljesítette a Népi Egység a maga külön „házi feladatát" az erdélyi magyarság körében elindult „tisztogatásban." Bányai László - a már említett történész, akkor népügyészi minőségében - vezércikkben fejtette ki, hogy a dél-erdélyi „magyar reakciós elemeket" sem lehet mentesíteni a felelősség alól, csupán azért, mert nem voltak hatalmon. Feje tetejére állított logikával az újság meg is magyarázza ezt a következtetését két köztiszteletben álló brassói magyar értelmiségi, egy orvos és egy ügyvéd „véletlenül" elfogott levele alapján: ezek az emberek kimutatták volna a foguk fehérjét, ha sikerül valamiképpen hatalomra jutniuk! Derzsi Sándornak nem volt maradása a Népi Egységnél sem. Örökös lázadását, amellyel szembeszegült a fasizmussal is, a kommunizmussal is, később értettem meg, a szülőfalujában, Somogyom községben. Szórvány falu, Szeben megyében csak szórványokban élnek magyarok, még viszonylagos magyar többségű település sincs. Somogyom magyar lakóinak száma 251, de két magyar temploma is van, mivel a népesség megoszlik római katolikus és református hívekre. Sándort a katolikus pap keresztelte. A Derzsi családnak hét és fél hold földje volt valaha, köves, rosszul termő, pedig kínkeservesen megdolgozták. A házba hozott fiatalasszonynak, Derzsi Mózesnének mosást, takarítást kellett vállalnia. Aztán üzemekbe kerül, betanított munkás egy szövőgyárban, majd egy üveghutában. De elsajátítja az ápolónői szakmát is, ezzel Brassóban, majd Kolozsvárott talál munkát. Magával viszi mind a három fiát; otthon hagyja férjét, a kocsmázó, hanyag apát. Falusi proletársors. Ezt érzékeli elsőnek a világból a jövendő költő. Az erdélyi irodalmi összegezés úgy jellemezte, hogy „nyomorúságos gyermekkora, örömtelen ifjúsága fejeződik ki kötött formák közt is érvényesülő ellentétes indulataiban". Somogyom ezekkel az emlékekkel terhelten is számára a szülőfalu, amellyel soha nem szakítja meg a kapcsolatát, noha a mostoha történelem távolságot parancsol közéjük. Fényképeket nézegetek. A költő 1969-ben Somogyomban: keresztapai minőségben. Elhozza az ünnepségre édesanyját és két testvérét, Ottót és Mózest is. Nagy, vidám társaság. Középpontjában a mindig szomorú arcú férfi mosolyog talán énekelt is. Ötven esztendős akkor. Mögötte végeszakadatlan küzdelem, börtön, menekülés, kiközösítés, kényszerkezelés, az 1956-os forradalom lángoló napjai, majd a bukás, november 4-én, ez sem töri meg szerény lakásán, Obersovszky Gyulával együtt illegális lapot szerkeszt, Elünk a címe, sokszorosító gépen készítik, lebuknak, megint börtön... Ezen a keresztelői képen ráncai kisimultak, tekintete derűs, bizakodó. Verssel köszönti a szülőfaluját: A kert legalján A patak partján All még a somfa ízlett a somja Jó negyven éve S pirosra érve Találtam újra Negyven év múlva Hát most is ízlett Hanem az ízét Ne kérdezd, milyen Nem mondhatom meg 115
