Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Beke György: A költő és a krónikás (Derzsi Sándor és Péter Jenő küldetése)
beállítottsága szinte megjövendölte sorsát: lobogását, letörtségét, börtönbe vetését, örökös űzöttségét. Néha a remény hangját ütötte meg, de csak prózai írásaiban. 1945 nyarán vonultak át Brassón - a harcterekről jövet, hazafelé tartva - a szovjet seregek. A látvány Derzsi Sándort írásra indította. Őszinte írás, szerzője úgy hiszi, hogy a szovjet katonák győzelme az ő annyiszor megtiport paraszti népének a szabadságát hozta el. Mai szemmel olvasva, zavarhat ez a bizakodás. Csakhogy az erdélyi magyarok nagy része másként tekintett akkoriban az orosz hadakra, mint az anyaországbeliek többsége. A Duna-Tisza táján elsősorban ellenségként jelentek meg, kegyetlen megszállóként, a sztálini hódításvágy fegyvereseiként. Erdélyben azonban - és ez tény - nem egyszer a magyar lakosság fizikai létét mentették meg a román nacionalisták kivégző osztagaitól. Szárazajtán például 1944 szeptemberében egy román rabló szabadcsapat, Olteanu Gavril „kapitány" gárdája, 13 ártatlan székely férfit gyilkolt meg, kettőjük fejét fejszével csapták le, és csak a szovjet katonák közeledésének hírére hagyták abba a vérengzést, ezt az iszonyú apokalipszist. Egy kétrészes riportot is közölt Derzsi Sándor a brassói lapban: a fehéregyházai emlékműnél tartott 1945. július végi ünnepség leírását. Dummenti közös hitvallás Petőfi igaza mellett, ez volt a címe riportjának. Politikai és irodalomtörténeti pillanatok voltak mindenképpen. Derzsi beszámolt a Magyar Népi Szövetség díszvacsorájáról, idézte a pohárköszöntőket, majd a turulos emlékmű megkoszorúzásáról tudósított. Közös nyilatkozatot adtak ki - a népek és az irodalmak békéjéről - a Romániai Magyar írók Szövetségének - még volt ilyen! -, a Román írószövetségnek, a Magyar írószövetségnek és a Bulgáriai írók Szövetségének jelenlévő képviselői. A riport második részében Derzsi Sándor a Magyar Népi Szövetség néhány év múlva börtönbe vetett és örökre megnyomorított országos elnökét, Kurkó Gyárfást szólaltatta meg, N. D. Cocea bukaresti román és Nagy István kolozsvári magyar írót, Elim Pelin bolgár írót, Gergely Sándort Budapestről, Mihai Beniuc román költőt, Petőfi, Ady és József Attlia fordítóját, Vladescu-Racoasa kisebbségügyi minisztert, Szenkovits Sándor román szakszervezeti főtitkárt, Zaroni Romulus román földművelésügyi minisztert, az Ekésfront, Petru Groza miniszterelnök pártja, valamint Ranghetz Józsefet, a Román Kommunista Párt képviselőjét. Balogh Edgár felolvasta azt a levelet, amit Petru Groza intézett az ünneplőkhöz. Kiérzik a riporter, Derzsi hangjából, hogy hinni akar a népek megbékélésében, a nép uralmában, az erdélyi magyar felemelkedésben. Hátha csakugyan történelmi pillanat ez? Derzsi Sándor nevét azonban nem találni többé a Népi Egység hasábjain. Az irodalmi kézikönyvek szerint hamarosan Budapestre távozott, ahol egyelőre biztonság várta, és olyan vezető lapok, mint a Válasz, a Nagyvilág, a Valóság, a Magyar Nemzet. Miért jött el Kolozsvárról Brassóba, ha ilyen rövid ideig maradt diákoskodása városában? Nyugtalan természete hajtotta? Mélyebb oka volt: menekült a biztonságosnak hitt Dél-Erdély- be. Aligha tudok más okot találni. Hiszen fiatalsága is örökös menekülés volt, a balázsfalvi iskolából Gyulafehérvárra, onnan Brassóba, majd Kolozsvárra. Üldözte a kisebbségi létbizonytalanság, a megszokhatatlan, elviselhetetlen. És 1945 nyarán Kolozsvár lett egyszerre a magyar kiszolgáltatottság városa. A Groza- kormány uralomra kerülése, 1945 márciusa után Erdély első városában, de egész Észak-Erdély- ben (amely újra román főhatalom alá került) valóságos boszorkányüldözés indult meg a magyar közelmúlt, a bécsi döntés utáni évek intézményei, szereplői ellen. A berendezkedő román hatóságok védelme alatt, magyar „újdemokraták" vadásztak „magyar nacionalistákra". Budapesten és Szlovákián kívül egyetlen magyarlakta tájon sem indult annyi támadás, vizsgálat, nem került sor annyi letartóztatásra, kínzásra és kirakatperre, mint éppen Kolozsvárott és egész Észak-Erdélyben. A kolozsvári népbíróság a végén már a falusi segédjegyzőket is felelősségre 113
