Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Beke György: A költő és a krónikás (Derzsi Sándor és Péter Jenő küldetése)
Beke György A költő és a krónikás Derzsi Sándor és Péter Jenő küldetése Második évfolyamában járt az 1944 októberében alapított brassói Népi Egység, Erdély egyik első magyar napilapja az 1944-es sorsváltás után. Alapítója Kurkó Gyárfás, az új korszak vezető politikusa, a Magyar Népi Szövetség országos elnöke, főszerkesztője Szemlér Ferenc, a negyven felé tartó, de az egész magyar irodalomban már jól ismert költő. Szemlér maga köré gyűjtötte az 1940-ben megszüntetett Brassói Lapok szétszórt csapatát, és szívesen fogadta a magamfajta, induló toliforgatókat. A hetedik gimnázium elvégzése után, a nyári vakáció idejére, gyakornoknak alkalmazott lapjánál. Ezen a nyáron tűnt fel a szerkesztőségben egy sovány, lassú léptű, csendes szavú új munkatárs. Tekintetében inkább mélázás, mint tűz, haját kétfelé választva hordta, nagyon ritkán mosolyodott el.- Derzsi Sándor - fogott kezet velem, s kapcsolatunk ezzel nagyjából ki is merült. Nyolc évvel volt idősebb nálam, ez nagy korkülönbség akkor, ha az ember 18 esztendős és még középiskolás diák. Derzsi nevét ismertem, járt a kezemben a kolozsvári magyar egyetemi ifjúság folyóirata, a Március, annak 1942. júniusi száma, a fejléc alatt a három szerkesztő, névsorban: Derzsi Sándor, Kolosy Márton és Lőrinczi László. A Népi Egységben 1945. július 1-jén egy verssel lépett új olvasói elé, majd újabb költemény után, Köszönet címmel prózában szólt - a hat évvel előbb érettségizettek nevében - a brassói római katolikus főgimnázium tanáraihoz. Szemlér Ferenc ezt az írást, megfigyeltem, kétszer is átolvasta, majd külön gratulált hozzá Derzsinek. Édesapja idé- ződhetett fel a szerkesztő úrban, idősebb Szemlér Ferenc, maga is költő, a főgimnázium igazgatója. Akkor már évek óta halott, akit egy könyvnyi, lírai hangulatú emlékezésben idézett meg Hazajáró lélek címmel. Idős Szemlér egyik kedves tanítványa volt Derzsi Sándor, s így a kapcsolat átöröklődött a két költő között. Derzsi első közlése a Népi Egységben az Üdvözlet címet viselte, majd hamarosan az Ifjúság és a Kóbor kutya következett. Utóbbi 1945. július 15-én 1940-es dátummal jelent meg, Vers az elnyomatásból feldmmel. Rovat volt ez a lapban, amelyben népi rímfaragók is jeleskedtek a friss szabadság dicséretével, de rangját azért mégis a költők adták meg itt közölt néha Szemlér Ferenc és most Derzsi Sándor. A Kóbor kutya a szomorúság és a dac egymásba fonódó indulatából született; de a végletes indulatok, tudjuk, nem kioltják, hanem felerősítik egymást. Akkoriban került a kezembe első - és életében utolsó - verseskötete, a Szenvedések mámorában, amelyet 1942-ben adtak ki Kolozsvárott, egyik hajdani brassói tanára, Fleszke Béla családjának támogatásával. Majd mindegyik vers alaphangja a lázadás vagy beletörődés a kiszolgáltatottságba, a mellőzésbe, kirekesztésbe - jellegzetes kisebbségi életérzések. Honnan hozta ezt az élményvilágot a 26 éves költő? És miért nem oldódik fel lelkében a görcs most sem, amikor körülötte csakugyan változik az erdélyi magyarság élete, legalábbis Dél-Erdélyben, ahová a diákkora kötődik? Újabb veszélyeket sejt? Nem érzi biztonságban magát? Naivitásom és fiatalságom jogán, értetlenkedtem Derzsi Sándor szakadatlan, történelmi korszakokat átlépő lázadozásain. Ez a költői attitűd majd Magyarországon fog igazán jelentkezni, 1946 után, újabb meg újabb lázadásos verseiben, és az 1956-os forradalomban érik el igazi forrpontjukat. Derzsi Sándor lelki 112
