Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Jász Attila: A frivolitás angyalának (egy újabb napja a földön)

[Sz. M búcsúzik D.-tól, az ágy szélén ülve, az egyetlen nőtől, aki]

Nem tudhatom, másnak e táj mit jelent.

Völgyet és csúcsot, hol a szív, a szó megpihen. Ablakpárkányon a tollpihe, nem mérlegeli, hogy hulljon-e. Hogy meddig tart majd az a szép ablak alatti lebegés. Az ábrándozás félbeszakad, félresiklik, és csak szalad. Hóna alatt az önmagától lopott idő, versenyeznek, ki ér oda előbb. Segít-e a szélcsend vagy a szél, lengedez egy furcsa érzés, én emelkedem, vagy valaki bennem emeli a kedvem.

Taszít fölfelé, vagy felhúz a mélybe.

Ki kellene végre derítenem, hogy mit jelent. Völgyet s csúcsot, hol tested lehetne a táj, hol a lélek is megpihenhet. Időnként, talán.

A Szentkuthy Miklós munkásságával foglalkozó összeállításunk szerkesztésében közreműködött: Fekete J. József (A Szerk.)

111