Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Jász Attila: A frivolitás angyalának (egy újabb napja a földön)
Jász Attila A frivolitás angyalának (egy újabb napja a Földön) [Reggel: Sz. M a könyvtárban friss folyóiratszámokat lapozgatva Lovas Ildikó-szövegekre bukkan, élvezettel ízlelgeti a feminin mondatokat] Váratlanul megindul valami. Egy pillanatnyilag állandónak tűnő érzés, testek gurulnak a lejtőn lefelé, összegabalyodva, hiába minden féltés. Ilyenkor mindig a szenvedély vezet, kormány nélkül, és ezt könnyen félre is lehet érteni. De félreérzés, vagy gyanú ez inkább, a platóni félrész hiányzik, s nem az alvilági révész. Bizonygatod, hogy ez nem részvét önmagad iránt, csupán éppen jól összeillene test a testtel (test a testben, semmi testesei). De ott van még a lélek, amint lát és érez. Es ilyenkor a hiánnyal is mindig illik egy kicsit még viaskodni. Legalábbis a következő próbálkozásig. [De.: Sz. M. meztelenül a heverőn Villányi-verseket lapozgatva kitalál egy sosemvolt történetet] Van egy szomorú szemű lány, aki olykor a parton sétál, mintha a ködből - váratlan jelenésként bukkan elő, de nem mertem soha megkérdezni, miért is olyan már kora reggel, mintha egész éjszaka csak sírt volna... Am mire bátorságomat összeszedem, mindig eltűnik lassan a ködben - És amikor megláttam egy éjjel ülni a bárban, épp oda léptem volna, de mégcsörrent a mobilja, majd felkapta kabátját nagy sietősen. 109
