Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Bálint Péter: A jelentős és a jelentéktelen (közelítések Szentkuthy történelemszemléletéhez)
Szentkuthyról (aki úgy véli, hogy egy-egy korábban valójában élt vagy általa életre „fikcionált" történetmondó hagyatékának „átdolgozója", „kiadója", „feldolgozója") fenn- ‘ tartás nélkül elmondható: izzig-vérig krónikás, méghozzá a Walter Benjamin-i értelemben: „A krónikás, aki sorra-rendre elbeszéli az eseményeket és nem tesz különbséget kicsi és nagy között, arra az igazságra tekint, hogy semminek, ami egyszer megesett, nem szabad elvesznie a történelem számára".29 Ez az ideológiai indíttatású kirekesztések ellenében ható felfogás, nem csekély mértékű szabadságot, „játékteret" biztosít a krónikás szerepébe búvó regényírónak, ugyanakkor megtermékenyíti és táplálja is képzeletét, amely nagyszabású freskót kíván elénk tárni persze írója válogatja, hogy a realista vagy az allegorikus látásmódra téve a főhangsúlyt. Egyetlen dolgot nem óhajt szem elől téveszteni a Szent- kuthy-féle krónikás: „az értelmes ember ebben a Brueghel-Atheosz-féle ábrázolásmódban a vád művészetét érzi, a félreérthetetlen elkötelezettséget ehhez a szenvedélyes kérdéshez: ki és mi az oka e tengernyi nyomornak, ki torzította el ennyire a természet és ember szebbé tehető világát?"30 Ez a történelemfelfogás, amely a „vád művészeteként" megnyilvánulva nem kíméli sem az elhülyült, véreskezű, a csőcseléknek kenyeret és cirkuszt ígérő zsarnokokat, sem a látszatra imamormolásba temetkező, valójában világi hatalomra vágyakozó püspököket, akiket a legkevésbé sem izgat a nyomor, a méltóság nélküli létezés, a keresztényi irgalom, az elesettekkel való szolidaritás, bizonyos szempontból nagyon is a kommunista hatalom kedvére való volna, ha az író nem tenné meg az elmúlt néhány ezer év történéseiben alapvető és általános rendező elvnek: a megfékezhetetlen dionüszoszi őrjöngést (más vonatkozásban a karneváli szédületét), ám hogy rá is kiterjeszti és uralgásának lényegét érinti, rögvest a „cinikusság", a „felületesség" billogát vonja magára. Valóban, sok szempontból és sok helyütt érhető tetten a felületesség Szentkuthy szövegeiben, bármily elképesztően sokat olvasott is, sokfelé terjedt ki érdeklődése; ám ha valaki ekkora műveltséget mozgat, ily sok élményt idéz föl emlékezetéből a lapok ezreire rúgó opusai írásai közben, óhatatlan, hogy ne tévedjen részletekben, olykor még kardinális kérdésekben is, ne mondjon ellent akár korábbi kijelentéseinek, ne oltsa ki egy másutt és másképpen lejegyzett vallomását, mindez mégsem meríti ki a történelemhamisítás nagyon is cinikus és álságos gyakorlatát. 7. Szentkuthy megtalálta azt a pontot, ahonnét a biblikus özönvíztől napjainkig szemléli a teremtett világot (és ez nem feltétlenül a „túlérettség nézőpontja", melynek az ősz-motívum az egyik kitüntetett eleme, miképpen Radnóti Sándor állítja, e felismerés sokkal inkább igaz Füst Milánra). Azt mondhatnók, a végső elkeseredettségében és világból kiábrándultságában a chilislista meggyőződéshez eljutó, idősödő Brueghel optikája az övé, amely A karnevál és böjt harca képről ismerős két attitűdöt erősíti föl: a szarkazmust (Szent- kuthynak épp az állandó túlzás és elrajzolás, szélsőségekben tobzódás, nagyítás és nagyot- mondás okán nem sajátja a humor finomabb változata: az irónia) és a hedonizmus-aszke- tizmus életminőségeinek hátat fordító bohóc filozófiáját: a semmit sem birtoklás, a minden történésen kívül, illetve felül állás tudatos vállalását. Ez utóbbi létfelfogása pedig a hamvasi bölcseletet idézi emlékezetünkbe. Másfelől, azt mondhatjuk, amiképpen biblikus-mitikus és iszonytató látomásaiban Brueghel szabadítja rá a világra az apokalipszis lovasait, Álba gyilkos seregét, Szentkuthy- nál is ez a sötétség birodalmából való felszabadítás, a démonikus erők megfékezhetetlen és eksztatikus őrjöngését láttatás gesztusa az, ami meghatározza dionüszoszi-aspektusú szemléletét. A vég, a végzet szemszögéből tekintve a „történelmi" ember történetére, egyértelművé válik a számára, hogy a szellemi létbe beavatás rítusának elfeledése, kiiktatása a 87
