Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Fekete J. József: Az efemerség aktív utálata avagy a hipochondria epikus metaforái
cigaretta-dobozt, gondosan összeragasztotta a szeszélyesen kiálló szivarvégeket, a fekete számlapú karóra üvegéről gyáván visszacsúszott, megelégedett, hogy egy cipőkanál lyukába folyjék, és felindítva, félig már fagyva a tárgyaknak előírt tökéletes bánatot, kilehelte lelkét egy összegyűrt fehér papírszalvéta szirmaiban, - a tojáslé jeges érintésétől egy szirom ezredmilliméterre kinyílt, és a maga papír- és selyem-nyelvén alig hallható reccsenő hangot adott..." Az anakronizmusok és anatopizmusok Szentkuthy regényíró-módszerének lényeges sarkkövei, bár ezt a kutatók közül például Nagy Pál vitatja.17 A Szentkuthy-regények egyik nem rejtett célja az időrendi folytonosság mellett magának az időnek a meghaladása, sőt megszüntetése, amivel természetesen hevesen ellenszegül magának az epikának az a jellegzetessége, hogy a tipikusan időbeli művészetek egyikeként hatását csupán időbeli szukcesszivitásban képes kifejteni. Szentkuthy módszeresen igyekszik változtatni ezen a törvényszerűségen. A Toszkánai áriák - a négy Monteverdi- költemény18 - első darabja az ember létküzdelmét a két filozofikus Múzsa, a Tér és az Idő problémájának a kereszttüzében vizsgálja. Külön csemegeként szolgálhatnak a Prae-beli tanulmányok, a Kezdet sémája avagy ú j kompozíció, és az Új szójáték-kultúra felé avagy a dogmatikus akcidentalizmus szabályairól is a tér és az idő, valamint a téridő problémájának vizsgálata során. Mindkét tanulmány a francia Prae-hős, Leville-Touqué Antipsyché című folyóiratában „jelent meg". A Szentkuthy-próza megszünteti a „korábban"és a „későbben", az „előbb"és az „utóbb"fogalmát, vagyis tetszés szerint úszkál az időben, mint ahogy Halász Gábor megállapította: „mint térelemeket állítja egymás mellé a különböző periódusokat, csak az arányítás szépsége érdekli, nem a tényleges folyamat." Nagy Pál ennek kapcsán külön hangsúlyt helyez Szentkuthy építészeti szójátékkultuszára: „Mivel a Prae nyelve még sokkal inkább a térszerűségre, mint a zeneiségre épül, Szentkuthy itt kifejtett szójátékelmélete is építészeti szójátékelmélet lesz. [...] Ennek az új regény stílusnak a szójáték lesz a sarokköve: »a szójáték felé halad az egész század« - írja tanulmányában Leville-Touqué, aki az építészetből indul ki. »A mérnök lerajzol egy négyzetet és utána egy másik négyzetet, de úgy, hogy az utóbbi négyzet részben ráesik az első négyzet területére és így keletkezik egy közös terület: ez az egymásra eső terület lesz az egész építkezés központi és lényeges formája: ha a két négyzet az alaprajzon fordult elő, úgy az egymásra eső közös terület fölött fog emelkedni a lépcsőház önálló tokja, noha érződik benne, hogy nem önálló forma, hanem két, szinte véletlenül egymásra ejtett idegen forma mellékterméke, árnyéka, vagy viszonyreflexe, mégis belőle legfontosabb részek egyike az egész épületben.« Ez az »építészeti szójátékkultusz«."w A Breviáriumban nem találunk időbeli alárendelést, csak mellérendelést - íme az írói önkény újabb vívmánya: „sokat fordultak meg egymás fejében egymás emlékei, s ha nem mindig úgy, ahogy ez a Breviárium azt megköveteli, hát majd tologatjuk előre-hátra az éveket, a jelképes tanulság érdekében" .20 Vagy másutt: „Ezek a dátumok a Breviáriumnak nem különösebben megfelelőek, tehát kissé eltologatjuk őket, mindjárt szebb lesz a történelem is, meg a történetünk is."21 Nem csupán az időt „tologatja" az író, hanem vele együtt a történelmi figurákat, földrajzi helyeket, a társadalmi dekorációt is a „jelképes tanulság" érdekében: „Most okvetlenül ennek a győztes lovagnak életéről kívánkozik beszélgetnie a Breviáriumnak, de mivel Szent Hugó magakorabeli (maga századából való) »passzent« lovagot nem találtunk, a sokkal későbben élt Don Juan d' Austria jutott eszünkbe (1545 - 1578), V. Károly császár és Blomberg Borbála, a regensburgi polgármester leányának fattya. Mindjárt azt is megjegyezhetjük, hogy noha a törvénytelen gyermek Regensburgban született, a későbbiekben lehet, hogy Augsburg fogja átvenni helyét az elbeszélésben, azon egyszerű oknál fogva, hogy Szent Orpheus sose látta világjáró zarándoklatai közben Regensburgot, Augsburg- hoz azonban a legszorosabb kapcsolatok fűzték. Ugyan (régen is, ma is) kit érdekelhet az 52
