Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Szentkuthy Miklós: Amazonok római vadászaton
jesztette-erjesztette az intellektuális forrongást, - a végén még majd egy új Julianus Apostata születik soraikból! Mindezen bajok ellen kellett Róma segítsége, noha az Örök Városnak szintén elég lyukas volt a gatyája, cézári babérlevelek nem túlságosan alkalmasak segg- foldozásra, - de a keleti-nyugati egyház egyesülése - talán! - mégis lesz olyan komoly szenzáció, hogy Európát úgy rakja, rendezi át sakkfiguráival, hogy a latin és görög partnereknek hasznuk lesz belőle. Széphistória az széphistória, tehát szépen be kell vallanunk, hogy Palaiologos, menekülni próbálván birodalma babiloni zűrzavarából, a latin szövetség terve előtt keresztes hadjáratra akart indulni. Bizony nincs annyi ujjunk, hogy megszámoljuk azokat a királyokat, hercegeket és hercegérsekeket, (V. Orbán gyűlölte őket: ó, tartuffe-gyalázat), akik hazai szemétpiramisaikból csak ezen az egy alag- úton menekülhettek: azon, mely Jézus Sírjához vezetett. Jellemző Palaiologos ékszerré rohadt fővárosára, hogy az első nagy tanácskozás a tervezett keresztes hadjáratról nem katonai, sem politikai körökben játszódott le, hanem hittudósok körében, mert a hadjárat pro-it és contrá-'ú - ó Graecia typica infelix! - legelőször filozófiai alapra kell helyezni. Katonák, szenátorok, stb. majd csak őutánuk, még ha sejthető is volt, hogy azok törlőrongynak használják az agyonkeresztelt Plátó és ortodoxiába evangelizált Arisztotelész minden lapját (sorban, mint a letépett fali kalendáriumlapokat, gyűrve vagy lebegtetve vagy fattyaik papírcsónakjaként valami akkori hattyúk tavában - ilyesmi mindig akad). A császár a trónusán, nászágymintás csüngő-sátra vagy lámpaernyője alatt úgy sorolja el pontosan érveit, ujjain ujjaival számolva, mint ahogy ezt vértanú alexandriai Katalin szokta ezer képen: hittudósok ölében, asztalán, földön, perzsaszőnyegen, apácák és apródok és tudor clownok kezében tornyosodva, vagy or- gonasíp-rendben - könyvek és könyvek és könyvek, imádott fétiseik elefántcsont-táblás vak-vakító fényeiben. A különböző hittani szakterületeket képviselő papok gyűrűs függönyökkel elválasztva... (számozott és címkézett mindegyik, - halottak függönyei kórházban; Salamon templomának kárpitja, mely megszakadt Krisztus halálakor; modern fürdőszobák függönyei a kád mellett, hogy a zuhany ne csapjon ki a kádon túlra; barokk és szecessziós és hangfogósan pikáns képeken a „kikelő Vénuszt" porno- szemérmesen takaró függönyök; indonéziai és indokínai függönyök, mögöttük figurálkodó wayang-bábok árnyképeivel; nyomortanyákon egy szobában három vagy öt függöny, elválasztván az idegen, egymást ölő családok betegségeit, tűzhelyeit és varangy-vedlett kohabitációit...) ... szóval a hittudósok csoportjai így valának elválasztva. A könyvek szent butaságának sorsa most a szokásosnál is gyorsabban beteljesült: Eusthatius Első Pátriárka (halálos bűn lett volna ebben a könyvtár-zsinat- bordély szalonban szerepelnie) nagysereg párthívével berontott a császár priváta-szofizma termébe, szétrugdosta a könyveket (pedig entellektüel is volt!), repültek, estek, vemhes sirályok vagy aranykacér pillangók - egyenesen odaállt Palaiologos elé a trónus legalsó lépcsőjéhez, ordítva gúnyolta az egész rituális44
