Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - Dobozi Eszter: „A szem örömei” – vagy a szem csapdái (Orosz István grafikáiról)

romszöge? Az Escherrel való párhuzam tudatos tájékozódás és vállalás következménye. Orosz István külön tanulmányt szentel munkássága bemutatására. A szemléletbeli és lelki rokonságnak nyomai e kecskeméti kiállításon is tettenérhetők: megtekinthetjük például Lépcsők című munkáját, amely az escheri egyszerre fel- és lefelé vezető lépcsőknek parafrázisa. Az Orosz Ist- ván-féle lépcsők olyan térbe vezetnek, amelyről nem tudjuk bizonyosan: lent van-e, fent van-e. „Ugyancsak az elemek radikálisan eltérő jelentéssel vagy perceptuális minőséggel rendelkezhetnek, ha kontextusuk eltérő módon megváltozik" - írja Roy Crozier művészetpszichológus. (Pszichológia és design, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001) A négyzetrácsos felület, amelyet bemutat, hol felülnézetből, hol alulnézetből láttatott teraszként értelmezhető. És itt áll előttünk a Találkozás Escherrel Toscanában. A mediterrán utcarészlet alakzatait úgy is szemlélhetjük, mint Escher portréját. És láthatjuk Eschert olyannak, amilyennek tanulmánya bevezetőjében a fényképek alapján leírta: „hűvös, rendezett arcvonások, konzervatív kecskeszakáll, .. .vonalzóval húzott homlokbarázdák." De láthatjuk háttal is - amint egy ablakon félig-meddig kihajolva szembenéz önmagával. Ám felfedezésünkben kissé elbizonytalanít a kérdés: a háttal álló alak nem éppen maga Utisz? Akinek tükörképét egy integető alakban is ott sejthetjük. Kezében rajzfüzet - rajta görög betűkkel olvasható: Utisz. Senkise. A perspektíva sajátos torzulatai következtében a közelebbi alak egészen parányi, míg a távolabbi, az utcaképen átsejlő óriási.

„A művész olyan vizuális világot rajzolhat, amilyet akar. A fényképezőgéptől eltérően, a művész nincs a geometrikus perspektíva változatainak korlátái közé szorítva...A torzítás minden módját alkalmazhatja,.. .átszerkesztheti a Világmindenséget."- írja Richard Gregory a látás pszichológiájával foglalkozó professzor. Orosz István képeivel - melyeken „szép még a csúnya is" - nem egyszerűen gyönyörködteti a nézőt. Abba nem hagyható munkára, látó gondolkodásra, gondolkodó látásra készteti. Műveiben sajátosan szerkesztett világot mutat fel. Szokatlan összefüggéseket tár fel előttünk. Olyanokat, amilyeneket a közönséges szemlélő nem tapasztalhat. Paradox világával, mellyel a valóságot felülbírálja, különös szellemi örömökhöz juttat bennünket, ha engedjük magunkat vezettetni vonzó és elnyelő útvesztőiben, beléveszni a szem csapdáiba. Művészetében különös együttállását vizsgálhatjuk a mértani pontosságra törekvésnek és a merész fantáziának. Úgy dolgozik, mint aki egyszerre tudatos a végletekig, és egyszerre hagyatkozik az intuícióra. Képi rejtvényei, pontosabban filozofikus talányai - ahogyan a róla szóló szakirodalom is tanúsítja - nem az önmagáért való játék szüleményei. Azt sejtetik meg velünk, hogy „egyetlen állításban két ellentétes igazság is elfér." S lehetséges, hogy „háromdimenziós környezetünk minden darabja egy negyedik dimenzióban létező tárgy anamorfikusan torzított vetülete. így tehát örök marad a kérdés számunkra: „Mi a valóság, és mi az illúzió?" (Mindhárom idézet Orosz Istvántól.)

A problémakör lírai megjelenítését Weöres Sándor fogalmazza meg Minden másként van című versében:

Síkság tengere: kék égi Síkság bércei: felhők! Mindent látni, ahol nincs: Pusztán erdei ösvényt, kunyhóban csoda-kastélyt, lomb közt édeni táncot, nyílni az ujjhegyen almát, itt és most sohasincset Minden másként van, mint ahogy van, a semmi terped otthonunkban.

100