Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Ohnsorge-Szabó László: Belépő a XXI. századba (Pethő Bertalan: Technikai civilizáció és lélek)
Ohnsorge-Szabó László Belépő a XXL századba Pethő Bertalan: Technikai civilizáció és lélek Pethő Bertalan e kötete Jean Baudrillard francia szociológus-filozófus életművének filozófiai kritikájára vállalkozik. Ennek középpontjában a „jel politikai gazdaságtana" áll. Úgy véljük, Baudrillard alapvetően szemiotika elmélete egyoldalúságainak kimutatása a kötet központi része, amely Pethő hosszabb ideje érlelt perato-szemiológia koncepciójának talaján történik meg. (69. skk.)1 Leegyszerűsítve Pethő bírálatának alapgondolatát azt mondhatjuk, hogy a nyelvészeti paradigmában mozgó szemiotika és Baudrillard is korunk újszerű történéseit hajlamos túlságosan mániákusan a jel fogalma, a szemiózis felől értelmezni. A szemiotika „puszta jel"-e azonban médiumokkal történő felfejtés esetén tagolódik (Jelölőre [Jő], Jelöltre [Jt] és Referensre [Ref]), és ami ennél is fontosabb, mivel a szemiotika erre kevéssé fogékony: a médiumok mentén továbbhalad (73.). Ezt a Jel monológja figyelmen kívül hagyja, azt legjobb esetben megtévesztésnek mutatja be: ebben való bizonyosságát nevezhetnénk saját hübriszének. A Jel, mivel a Jő, a Jt és a Ref aspektusában következő mediálódásnak a mindenkori invariánsa, azaz, hogy felfogható, kipreparálható és elhelyezhető a mediálódás bármely szakaszán (76.), csábít arra, hogy a Jel tudományának művelőjeként (szemiológusként) magát elgondoló ember ne vegye komolyan ezt a tagolódást, mediálódást; a Jel ekkor bevételeződhet az Átélésbe (amint más esetben kitolódhat a külvilágba is). A Jel „egzakt vágás", a „jelen foganatja", azonban egyben önmagában „vézna", „vázlatos", „skicc-szerű". (78.) A materiális valósággal szembeállítva, szellemivé demedializálva akár a metafizika folytatására is alapul szolgálhat. (79.) A jelhordozónak ezért a szemiotika nem tulajdonít jelentőséget. A szemiotika invariánsa a Jö/Jt kettős, amit Határt nem ismerve tologat bárhova, olyan szférába, eseménybe is, amely nem sajátja; a referencia olyan esetei, mint a villámcsapás okozta halál (ami csak egy példa a működésre), számára nem léteznek, ha a Jő/Jt tologatásával eljut oda, hogy a Ref csak téveszme. Ez a fajta szemiotika „zsugor-szemiotika", ahogy Pethő mondja, a Jel benne „Jel-zsugorban" szenved. (82.) A szemiózis nem lineáris, amit Baudrillard sugall, hanem görbülete van, elgörbül, és belekeveredik a médiumokba. A zsugor-jelek szemiózisa önmagában operatívnak látszik Baudrillard-nál. Ezzel szemben Pethő azt állítja, hogy a mediálódás „átfogóbb" jelenségén belül a zsugor-jel csak egy állomás. Baudrillard - ki nem mondva - a mediálisan görbülő szemiózist a Külsőben hagyná, az Alanytól idegen külvilág dolgának tartja azt. (85.- e) pont) Másfelől, hagyja magát elbűvölni a „jel hatalmának megüresedett tündöklésétől", ami veszélyes egyoldalúság. (85.) Azt is sugallja a baudrillard-i pozíció és stílus, hogy az egyetlen lehetséges viszony a zsugor-jel és az Alany közt egy titokzatos magnetizmus. Pethő úgy véli, hogy Baudrillard konstrukciójára az „összeomlás" vár, amint a „zsugor-jel hatalmában rejlő mediálódás megmutatkozik" (és ez maga alá temeti a marxizmust is). (88.) Pethő Bertalan „radikálisan másféle felfogást" kíván szembeállítani a Baudrillard-féle szemiotikái posztökonómiával, amit perato-ökonómiának nevez. (41.) A radikális másféleség némileg ellentétesnek tűnik számunkra azzal, hogy a tanulmány elején még Baudrillard-ral „közös célkitűzésről" beszélt, ill. egyszerre az elismerésben és elítélésben határozta meg hozzá való viszonyát. Baudrillard érdemének lett kezdetben betudva aktualitása, amit a létező szocializmusok „főáram"-tól való elmaradásának viszonyai között magát a marxizmus tanulmányozására - A filozófia híg moslékábnn - rászánó korábbi önmagával szemben Pethő maga is hangsúlyoz. (18.) Végül azonban meghatározó marad Baudrillard „ostobaságának" kimutatása; az aktualitás pedig, az, ami miatt a felütés elismerő szavai leíródtak, valójában elsikkad. A baudrillard-i elmélet ugyan „kifejez valamit" a korszakváltásból, azonban igazából „botrányos", és az új tudományos és médiadiskurzus csűrés-csavarásának témájául szolgál. (59.) 1 A zárójelben szereplő számok a kötet oldalaira utalnak. 101
