Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Orosz László: Átdolgozta Katona József? (Az Aubigny Clementia és a Hédervári Czeczilia)
dom nem fogok pirulni, mert ámbár én egyhez ragaszkodtam de nem gyűlöltem a' többieket is." (III.5.) Kimaradt az átdolgozásból a meghasonlott Chatre (Újlaki) monológjának ez a részlete is: „fegyverrel az embereket el fogyasztani, azért hogy annál többen legyenek kik az Istennek ditsőségére éljenek - felséges oszlop, mellyet márványnak gondolnak lenni, mivel tarka simasággal fénylik; pedig töredékeny föld és Porhanyuság. Bolond öreg te is annak gondoltad lenni, és a' Valódi bé tekintéskor látod mennyire meg tsalatkoztál véleményedben. Te az egész Hazából egy Templomot akartál készíteni, és minek előtte az a' vérsárból készülne, ki öldösöd azon Lelkeket, mellyeknek oda menedékül járni kellene. Most tekinthet fel sírva Mennyei Attyához a' Mártírok Mártirja: Uram botsásd meg nékik mert nem tudták mit tselekesznek." (1II.6.) Más egyebek mellett Rozáliának (Oliviának) apjával vitázó párbeszédéből is sokat töröltek, például ezt a mondatot: „Atyám (...) ne engedje Lelkét annyira elkábitani a' boldogtalan Fanatizmustól”. (11.2.) Tudomásom szerint nem vetették még fel azt a kérdést, a IV. Henrik francia király elleni felkelést a magyarító miért éppen III. András korába helyezte. Ötletet adhatott erre a történelmi viszonyok bizonyos hasonlósága. III. András ellen azok keltek fel, akik a pápa jelöltjét, Martell Károlyt, majd a halála után fiát, Károly Róbertét kívánták a magyar trónra ültetni. Erről azonban az átdolgozott szövegben nincsen szó. A királyon kívül az egyetlen hiteles történelmi alak az átdolgozásban Újlaki Ugrin, Katona István nagy történelmi művében „Ugrinus, filius Poch de Wylak" (Ugrin, Újlaki Pos fia) a neve.5 A történelmi hitelesség látszatának keltésére alkalmas a többi 13-14. századi családnév is: Hédervári, Kont, Drugeth, Drágfy, noha a francia Drugeth Fülöp épp Károly Ró- berttel jött Magyarországra. Játszották a darabot Szentgyörgyi Czeczilia, Héderváriné címmel is. Ez bizonyára csak címváltozat, az 1428-ban Galambóc ostrománál kitűnt hősnő ismertté vált neve miatt kerülhetett a III. András korabeli történetbe. Az 1836. szeptember 4-i debreceni előadás kritikusa kifogásolta is a kortévesztést.6 Gyulai Pál és Waldapfel József szerint az Aübigny Clementiának több átdolgozása is lehetett.7 Ránk maradt szövegek hiányában azonban nem igazolható a föltételezésük. Waldapfel 1942-i monográfiájában - saját korábbi véleményének is ellentmondva - azt írta, hogy a magyarítás „Mátyásnak, a magyar felvilágosodás király-ideáljának" korában játszódik.8 Nem tudni, nem az tévesztette-e meg, hogy egy Újlaki, Újlaki Miklós a darab Újlakijához hasonlóan tért a király (Mátyás) hűségére, s ő sem kegyelmet, hanem magas tisztséget nyert. Az említett kolozsvári szöveg végén ezt is olvashatjuk: „Olvasó próba. Hétfőn - 25 ikén - olvasó próba - Fáncsy, Megyeri". Fáncsy Lajos és Megyeri Károly a Hédervári Czeczilia 1833. november 28-i budai, várszínházi előadásán szerepelt: Fáncsy Aladár, Megyeri a szintén történelmi hangzású névvel, Palóczival felruházott követ szerepét játszotta.9 A bemutatott darabról a színikritikus azt írta: „Katona József munkája". Talán ekkor került a kolozsvári szöveg címlapja elé az, amely Katona Józsefet nevezte magyarosítónak. Ekkor vezethették rá a szövegre a „magyarító" változtatásokat. Hihető-e, hogy ezek valóban Katonától valók? Nem lehetetlen. Katona kapcsolatot tartott a Kecskeméten megforduló színtársulatokkal. Kilényi Dávid társulata, amely 1825 őszétől 1826. március 11-éig szerepelt Kecskeméten, előadta a Hédervári Czecziliátö0 Úgy tudjuk, hogy ez volt az átdolgozás első színre vitele. Kilényiék magukkal vihették Katonától kapott szövegét, átadhatták más társulatoknak. így kerülhetett sor 1826 és 1832 között székesfehérvári, egri, putnoki, balassagyarmati, lőcsei, liptószentmiklósi előadására,!1 s talán még több olyanra, amelyről nem maradt említés. A budai előadás Nagy József jutalomjátéka volt.12 Ennek az alig ismert vándorszínésznek a révén kerülhetett Katona átdolgozása vagy annak a másolata Budára, s talán éppen ő vezette rá ennek alapján a változtatásokat a Kolozsvárról Budára került szövegre. A kor színháztörténetének legalaposabb ismerője, Kerényi Ferenc Komlóssy Ferencet tartja az Aubigny magyarítójának.15 Egy bizonyos Tóth nevű (vagy álnevű) debreceni leve85
