Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - Orosz László: Átdolgozta Katona József? (Az Aubigny Clementia és a Hédervári Czeczilia)

ditsőségére, a'kinek Fija egykor azt mondotta: Adjátok meg a' Császárnak, a' mi a' Császáré, és az Istennek a'mi az Istené (III. 5.)

Kisebb változtatásokra nem térve ki, megállapíthatjuk, hogy az 1826-i kolozsvári másolat nem hagyta ugyan el a vallás miatti harcot a hugenotta király és a katolikus liga között, de tompította az élét. Ezt az Aubigityt játszhatták 1827. január 2-án Kolozsváron Obini Clementia címmel.3

Ennek a szövegnek Hédervári Cecíliává való átalakítása több változtatással járt, mint föl- tételezikd Nemcsak kihagyták a vallási vonatkozásokat, nemcsak a kort, a színhelyet, a szereplőket változtatták meg. Az átdolgozónak gondja volt arra is, hogy a stílus franciás jellegét magyarítsa. így például a magázást többnyire tegezéssel váltotta fel: „ Ne gondolja az úr" helyett Czeczilia ezt mondja a követnek: „Ne gondold vitéz" (I.9.); „Térjen magához" helyett Lóránd így szól Oliviához: „Térj magadhoz" (III.l.); „méltóságod parantsolatjára" helyett a követ Újlakinak: „Fővezér a te parantsolatodra” (IV:2.); „ne erőltesse magát - engedjen szabad útat a' Természetnek" helyett a király Czecziliának: „ne erőltesd magad - engedj szabad útat a' Természetnek" (IV.7.). A követ franciás szavajárása: „Ha úgy tetszik" (s' il vous piait) elmaradt. A magyarítást szolgálja a monarclm, marshal, victoria, virtus szavakat felváltó fejedelem és király, fővezér, győzedelem, erény is, továbbá polgár, polgárok megszólítás helyett a vitéz, vitézek. Czecziliát a Nagyságos Grófné megszólítás nem illette meg, a helyette használt N’ságos asszony a 19. század elején még más jelentést és hangulatot hordozott, mint a 20-ban, a szintén előforduló nagy asszony, vitéz asszony mindenesetre találóbbnak tetszik.

Találhatunk olyan süláris változtatásokat is, amelyek a lovagdrámákra jellemző durvább kifejezéseket cserélnek finomabbakra: a „motskoltatás"-t „sértődés"-re, a „nyomorult majmok" - at „gyáva teremtések”-re, a „pökted le barátságomat" „vetetted meg parantsolatomat"-ra (1.2,11.12,

III.3).A stílus lovagdrámai szertelenségével való szakítás körébe sorolhatjuk néhány bonyolult mondat egyszerűsítését is. Ilyen például: „kegyelem! oh rettenetes szó! melly tsak a' gonosztevőknek tsiklandozod jóltevőleg a' füleiket; de a' betsűletes ember útjára, szégyent és gyalázatot plántálsz az egész világban, midőn minden lépésére egy mutató Ujj áll készen: ennek kegyelemből van meg az élete” helyett: „kegyelem, rettenetes szó! melly tsak a' gonosztevőnek hangzik jóltevőleg a' fülébe; de a' betsűletes ember útjára szégyent, és gyalázatot hint, a meg aláztatott minden lépésére emberbe botlik, mely azt súgja, ennek kegyelemből van meg csak az élete" (III.6.). Van példa arra is, hogy a nehezen érthető szűkszavúságot bővítéssel teszi az átdolgozás világosabbá: „Az atyám megtért" - mondta Rozália, ugyanez Olivia szövegében: „Az atyám visszatért kötelességéhez, és nékünk megbocsátott." (III.8.)

Az Aubigny magyarításának indító oka természetesen az volt, hogy kimaradjon belőle „a vallás miatt való zenebona". A viszály vallási indítékát az Aubignyban Katona főként Sericour felvilágosodott szellemű megnyilatkozásaival ítélte el. Az átdolgozásban Lóránd nevet kapott személy szerepéből kihúzták, többek között, ezeket a mondatokat: „A vallásért hartzoltál te, és a vallásért akarsz hartzolni? Mi ókból? hogy az embereket erővel kergesd a' Paraditsomba, kik oda bé menni nem akarnak, vagy legalább azt hiteted el magaddal, hogy bé nem mehetnek." (III.5.) Chatre-nak erre a szintén törölt mondatára: „A Keresztyénségnek nem szabad Eretnek Királyokat szenvedni, ha tsak magát nyilvánságos veszedelembe nem akarja ejteni", Sericour így felelt: „Úgy? E szerént tehát a' Királlyok csak laptái az alatt valóknak, mert hiszen mindenik Fanatikus képzelheti magának hogy a’ Fejedelme nem az igaz úton jár. Hidd el nékem, Chatre, az embereknek véleménnyé, mellyet isteni tiszteletnek nevezünk, nem egyebb egy Bál Háznál, a' hol is Török, 'Sidó, Indus, Görög, és Romai Maszkarák fordulnak elő, senki sem láthattya hogy mellyik lárva rejtheti el a' nagyobb szépséget. A külső festéket tekintvén, egyiknek ez, másiknak amaz tettzik, már most kardot vonnyunk é mi egy igaz Szivű ember ellett, mivel ő beléje az öröktől való, ezt és nem amazt a' vágyakodást alkotta, mellyet mi mindnyályok között elsőnek találunk? Miért akarsz te másokat erővel is a te ízlésedre kénszeriteni, a‘ mellytől mások undorodnak? Majd az éj félnek órájában, le fognak a' lárvák hullani, és mindenik a‘ maga formájában áll a' Biró előtt. Én tu84