Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Historiográfiai vázlat (Kecskemét 1686-1849 közötti időszakáról)
Annak reményében, hogy az áttekintést le tudom rövidíteni, az egyes sajátosságokat jobban tudom érzékeltetni, a több mint kétszáz publikált anyagot főbb jellemzői alapján néhány statisztikai táblázatba próbáltam sűríteni. Ezek segítségével legelőször azt célszerű megnéznünk, időben hogyan oszlottak meg a különféle kiadványok típusukat, jellegüket tekintve. (L. I. sz. táblázat.) Előbb a kiadványok típusaira vonatkozóan kell néhány megjegyzést rögzítenem. Könyvnek minősítettem mindazokat a nyomtatott kiadványokat, amelyek 100 oldalnál nagyobb terjedelműek. A könyvrészlet rovatba csak azokat a munkákat vettem be, amelyek külön fejezetben vagy alfejezetben foglalkoznak Kecskemét e korszakon belüli történelmével, vagy legalábbis sok oldalon belül számottevő ismeretet nyújtanak ezen időszakról. Szükségesnek tartottam, hogy a könyvektől különválasztva tüntessem fel a füzeteket. Félrevezetőnek tartottam volna, ha Hornyik János több száz oldalas, semmiképpen sem mellőzhető munkái és a 20-30 oldalas önálló, de olykor csupán ismeretterjesztő, tehát újabb adatokat, megállapításokat nem, vagy csak alig tartalmazó kiadványok ugyanazon kategórián belül lennének nyilvántartásba véve. Tehát ide soroltam mindazokat a kiadványokat, amelyek 100 oldal terjedelemnél kisebbek. Érthetően a különféle periodikák, amelyek több szerző művét teszik közzé, sem a könyvek, sem a füzetek között nem találhatók meg. Az ott közölt munkák a feldolgozás címszó alá kerültek. Ezek terjedelme eltérő, de szakmai szempontból csaknem kivétel nélkül igen fontosak. A cikkek közé soroltam mindazokat az írásokat, amelyek szakfolyóiratokban, helyi kiadványokban, napilapokban stb. jelentek meg, és terjedelmük az 5-6 oldalt nem haladja meg. Nem minősítésnek szántam azon eljárásomat, hogy a különféle útikalauzokat, kiállítás-vezetőket, a napjainkban szinte divatossá vált különféle lexikonszerű kiadványok Kecskemétre vonatkozó fejezeteit és szócikkeit, a szinte szórólapszerű nyomtatványokon megjelentetett várostörténeteket itt figyelmen kívül hagytam. Ezeknek az ismeretterjesztésben és a gyors tájékozódásban játszott alig felmérhető fontosságát feltétlenül elismerem, csupán azért mellőztem, mivel egy monográfia számára ezek új ismereteket, újabb következtetéseket csak a legritkább esetben tartalmaznak. Számításba vételük viszont a tudományos ismeretek szerzését szolgáló kiadványokon belüli arányokat számottevően módosítanák, így a város történelmének kutatására irányuló folyamat ismertetése során akár félrevezetők is lehetnének. Mielőtt rátérnék az elemzésre, szükségesnek érzem annak kiemelését, hogy ez a több mint másfél évszázad Kecskemét történelmén belül rendkívül fontos időszak. A hódoltság keserves másfél évszázada után egy negyed százados háborúkkal teli katasztrofális időszak köszöntött a városra, amely alatt gazdasága megroppant, lakosainak száma jelentősen lecsökkent. Az ezt követő évtizedek viszont korábban soha nem látott fellendülést eredményeztek. Majd a rideg állattartás súlyos válsága után a belső reformok révén egy merőben új gazdálkodási forma kialakulása hozta meg a város számára a hosszantartó felemelkedés időszakát. Sikerei alapján nemcsak a két folyam között lett mintaértékű a gazdálkodása, hanem távolabbi régiók is profitáltak eredményeiből. A később legendássá vált tanyás gazdálkodását, a nemzetközi hírnévre szert tett szőlő- és gyümölcstermesztését ekkor alapozta meg. A táblázat időbeli tagolását gondolom nem kell különösebben magyaráznom. Az egyes időszakokon belül kirajzolódó néhány sajátosságra viszont nem árt felhívni a figyelmet. Az mindenki számára azonnal szembetűnő, hogy míg a múlt század második felében 7 önálló kötet ismertette teljes egészében vagy terjedelmének nagyobb részében a város ezen korszakát, a XX. század első 80 évében mindössze 2 ilyen munkára tellett a város szellemi és anyagi erőforrásaiból! Csupán a 80-as évek végén és a mögöttünk lévő évtizedben történt érdemi változás, de ez is jószerivel Katona Józsefhez kapcsolódó bicentenáris megemlékezéseknek köszönhető. Ugyancsak elég feltűnő, hogy az e korszakra vonatkozó szakirodalom három időszakaszon belül élhetett meg kisebb pezsdülést. Az első a XIX. század második felére és részben annak 75
