Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001

kékre-zöldre. Neve van ennek az embernek. Neve és keresztneve van annak a tanárnak vagy értelmiséginek, akit kiraktak a munkahelyéről. Minden embernek van neve. Annak is, akit éjszaka mozgósítottak. Annak is, aki életét vesztette a fronton, ahová elhurcolták. S ha elvégezzük a zárszámadást, akkor bizony el kell ismernünk, hogy az egyszerű emberek szenvedtek többet, éppen ők, akik most is hallgatnak. Őket alázták meg legjobban. Őket gyalázták, őket semmizték ki. A legszegényebb magyarságot! Őket illeti meg a legnagyobb elismerés. Ne fosszuk meg a nevüktől őket, azzal, hogy szenvedésüket kisajátítjuk.

(Bűntett és hatalom) Ma sokat beszélünk a múlt bűneiről. De a régi bűnöket újjakkal tetézzük, ha a múltat nem a pluralista értékrend szellemében vizsgáljuk felül. Sokasodnak ugyanis a jakobinus „demokraták", akik hatalomra kerülvén irtani kezdik a más véleményeket, mert egyedül saját véleményüket tartják helyesnek. Főképpen veszélyes ez, ha a kizárólagosságot összekapcsolják a magyarság eszméjével. „A nemzettudatot egyedül én képviselem, vagyis a magyarság én vagyok", mondják kizárólagos „demokraták". Ők nem gondolnak soha Babitsra, aki időben figyelmeztetett: a nemzettudat sokszínű és változatos, ebben rejlik az ereje. Ők nem tartják szem előtt a szabadság aranyszabályát, mégpedig azt, hogy minden ember szabadon kinyilváníthatja véleményét. Esetleg téved, esetleg, helytelen álláspontot képvisel, de akkor is joga van véleményét kifejteni és megindokolni. Az uralkodó rendnek kötelessége fórumot biztosítani minden nézet számára. Ahol nem versengnek egymással a különböző nézetek, ott a parancsuralmi rendszer bölcsőjét ringatják. A filozófus jut eszembe, aki a királynőt így okította: pillantson fel a fa lombozatára. Mennyi levél, de e levelek különböznek. Az esetleges téves véleményekkel vitába szállhatunk, a közvélemény előtt érvelhetünk az egyik vagy a másik vélekedés helytelenségéről, de eközben minden ember méltóságú1 sérthetetlen. Minden levélnek a fán a helye, egyet sem téphetünk le. Mert a lombozatot ezzel semmisítjük meg. Mill, mondta, hogy ha az emberiség egyetlen ember kivételével azonos véleményen volna, még akkor sem lenne joga ezt az embert elhallgattatni. Főleg érvényes ez az erkölcsi erények megítélésében, a politikai hitvallás kérdésében s az ízlés világában. A múlt és a jelen bűneinek megítélésében a felelősség azokat terheli, akik kellő hatalom birtokában rombolják a plurális értékrendet. Akik letépték a fák leveleit. Aki téves nézeteket vallott vagy vall, nem vonható felelősségre. Azzal vitázni kell, miközben szem előtt kell tartanunk, hogy a végső igazság senkinek sincs birtokában. A világ nem fekete és fehér színekből áll össze. Önkényuralomra tör az, aki a végső igazság birtokosának tartja magát. Ebből következik, hogy a múltban vagy a jelenben csak az követhetett el és követ el bűnt, akinek hatalom volt vagy van a kezében. Ilyen bűnök voltak a tekintélyuralmi rendszerekben, de lesznek a demokráciában is, miként azt a demokrácia krónikája bizonyítja. Vagyis legyünk toleránsak azokkal a véleményekkel, amelyek ellentétesek a mi véleményünkkel, de legyük éberek, ha olyan gondolatok kelnek lábra, amelyek ugyan rokonszenvesek számunkra, de intoleránsak. Az intoleranciát csak a hatalmi intoleranciával szemben helyes alkalmazni.

(Az általános közérzetről) Fia a politikusokat hallgatom, akkor óhatatlanul arra a következtetésre jutok, hogy be vannak zárva a pártvilágba. Mindig újra és újraébred a hatalmi szenvedély, amelyet a világirodalomból jól ismerünk. A mindennapokban pedig egészen mást tapasztalok: az emberek torkig vannak a politikával, általában bizalmatlanok a politikusokkal, meg a pártokkal szemben is természetesen, mert úgy gondolják, hogy azok mindig gyanús üzelmekkel foglalkoznak. Még ha ezekben a vélekedésekben akad némi túlzás, mégis komolyan kell vennünk őket. Az emberek valóban változásokat akarnak, elegük van a hangzatos ígéretekből. Most már ne csak ígérjük a demokráciát, ne csak beszéljünk róla, hanem munkálkodjunk rajta. Ez lesz a legnehezebb.

66