Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Kun István: A Kálvária stációi (Szabolcs-Szatmár-Bereg keresztje)

A tanulmánynak a mezőgazdasági részére vonatkozó minősítésem - az, hogy használhatatlan - korántsem véletlen, és keserűen kell megállapítanom, hogy szemlélete a mai világ- tendenciákkal teljesen ellentétes, tömeges megvalósítása esetén még nagyobb válságba kerülnének az ágazatban dolgozó emberek százezrei.

Szinte minden javaslatával kiegészítő tevékenységre alapoz. Ez manapság - amíg az őstermelő néven bevezetett adózási abszurd létezik - még elmegy, de azért hazánk mégiscsak tag szeretne lenni az Európai Unióban, ahol eléggé szigorú szabály, hogy aki árut termel, annak kötelességei is vannak, többek között kiadásainak és bevételeinek pontos elszámolásával, továbbá a közköltségekhez való arányos hozzájárulással, vagyis adózással. Ez ma Magyarországon csaknem egymillió őstermelő számára ismeretlen. (És tegyük hozzá, hogy több százezerre rúg a csupán kistermelőként emlegetettek száma, akik még őstermelői igazolványt sem váltottak ki, mert a költségvetési támogatások piculái nem értek nekik annyit, hogy bemenjenek a falugazdászhoz. Ne feledjük: a 2000. márciusi mezőgazdasági összeírásról azt jelentette a Központi Statisztikai Hivatal, hogy hazánkban 2.035.500 ember folytat mezőgazdasági tevékenységet, ami őrúletesen magas szám. A helyzetet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében súlyosbítja, hogy a 19 megye közül a legtöbb őstermelő - mintegy 150 ezer! - itt él.)

E dekadens rétegnek azonban nem megengedte a politika az adózás elkerülését, hanem mindeddig nem merte azt megszüntetni. Ez a forma a háztáji gazdálkodás torzszülött unokája, és csupán azért létezik, mert falusi emberek tömegének jó volt elhinni politikusaink hitegetésből kotyvasztott támogatási politikáját. Még sok bajt, tragédiát, családok tönkremené- sét okozza a jövőben, hogy egyszer eljön az igazság órája. Csak tudnám, hol lesznek már akkor a hitegetők?

Az őstermelésre azt is mondani szokták, hogy kényszervállalkozás. A kényszer sok esetben igaz, a vállalkozás nem. Például, milyen alapon nevezhetnénk vállalkozásnak azt, ami nem teremt munkahelyet? Márpedig az őstermelők még az alkalmi munkások (napszámosok) megfelelő adatlapját sem töltik ki sohasem, mert nem akarnak adót levonni a napszámból, nyugdíj- és egészségbiztosítást, és ők maguk sem szeretnének még külön járulékokat is fizetni. Egy adóelkerülő intézménytől ilyet elvárni akkora tévedés, mintha macskákat akarnánk rábeszélni a káposztaevésre.

Tehát maga a tanulmány is főként kiegészítő jellegű termelésben gondolkodik, ami „az ipari, a szolgáltatási, a mezőgazdasági keresők családjainak jövedelemszerzéséhez" kapcsolódik. A gondolat nem lenne elvetendő, ha lenne a felsorolt területeken olyan munkahely, ahol pénzt lehetne keresni. De zömmel nincsen. Ahol meg van, ott lassacskán kezd olyan mértékűvé válni a munkaintenzitás, hogy a dolgozónak a szabad idejében egyre inkább csak pihenésre van szüksége és ereje. És ez a tendencia folytatódni fog.

Végül a jövedelem. Milyen jövedelmet tekintsünk elérendőnek a mezőgazdaságban dolgozók számára? Van erre egy kialakult gyakorlat az Európai Unióban. Alapvető szempontnak tekintik, hogy az agrárágazatban is el kell hogy érjék a tőke- és munkajövedelmek azt a szintet, amelyet a nemzetgazdaság más ágazataiban elérnek. Ez azért fontos (nekik, mert nálunk még a gondolatot sem kapiskálja a politikus ensemble), mivel minden más esetben csődbe jutna a mezőgazdaságuk és elnéptelenednének a falvak. Ma hazánkban a havi bruttó kereset átlagosan százezer forint, s meg kell jegyezni, hogy a mezőgazdasági dolgozók - mert ilyen is van nagyjából 260 ezer fő - ennek csupán a 62 százalékát képesek elérni. Ennél kevesebb átlagos kereset egyetlen területen sincs, az egészségügyben is magasabb.

Készítettem néhány modellt a tanulmányban említett természetes baromfitenyésztés bevételi és jövedelmi viszonyaira. Ha a dolgozó szeretné elérni azt a keresetet, amelyet más nemzetgazdasági ágazatban elérhetne, akkor ahhoz évente egymillió kacsát, vagy másfél millió tyúkot kellene kapirgáltatnia a tanya körül, aztán piacra vinni, és eladni. Mekkora tanya kellene ahhoz?! És mekkora piac? Milyen távolságokat kellene bejárni, hogy ennyi ma96