Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Fekete J. József: Ember és Táj (A Trianon utáni vajdasági művészetszemlélet interkulturális vetületei Herceg János értekező prózájában)
ciográfia és a szociális irodalom eszményének követője. Betiltását, a szerkesztők és munkatársak kivégzését, illetve bebörtönzését követően csak 1945 végén jelenhetett meg ismét, ekkor harcos politikai programot, a kultúra egyetemes népkinccsé tételét hirdetve, a szocialista realizmust népszerűsítve. Az írástudatlanság leküzdésétől a munkásegyetemi tanfolyamok szervezéséig terjedő tevékenysége közepette nem hagyott nagy teret a szépirodalomnak, amit egyébként is kissé az egyéni ambíciók kiélésének tartott. Nem csoda, hogy költészeti értéket igazából nem teremtett. Irodalomközpontúvá Majtényi Mihály szerkesztése tette. O 1951 áprilisától 1955 decemberéig állt a Híd élén. Ebben a folyóiratban jelentkezett 1950 áprilisában az új, fiatal vajdasági írónemzedék40, amelynek számos tagja a háború utáni irodalmunk meghatározó alkotójává lett. A Híd szerkesztősége korábban is érezte, hogy a népnevelési és -művelési feladatokat kinőtték az írók, és nem igazán jó, ha az irodalompolitika a semmitmondás terrénumán kényszeríti őket versenyfutásra - noha többek ezt belső kényszerből, vagy egyébre való alkalmatlanságból tették-, így már 1949 decemberében felmerült, hogy nagyobb teret kell adni „az alkotó szabad fantáziájának", magasabb mércét kell állítani és teret nyitni az irodalomkritikának. Időközben a Híd kiadásában megjelent a Téglák, barázdák (1947) antológia, amelynek szerzői között ott találjuk a hajdani Ka- langyások közül Szirmait, Herceget, Majtényit, Csápét, Dudás Kálmánt, a Hidasok közül Gál Lászlót, Laták Istvánt, Lőrinc Pétert, Thurzó Lajost, a frissen feltűnt írók közül pedig Markovics Jánost, Pap Józsefet, Zákány Antalt, Galamb Jánost, Sebestyén Mátyást, Kopeczky Lászlót, Dévavári Zoltánt. Az Új Symposion 1964-től jelenik meg, noha idősebb: 1961-től Symposion néven az Ifjúság című lap mellékleteként látott napvilágot. S miként Szenteleky Kalangyáját a Kéve, a Híd háború utáni újraindítását a Téglák, barázdák, ezt a lapot is antológia kísérte, az 1964-es Kontrapunkt; új nemzedéket, új szemléletet reprezentálva, a tradíciókat tagadva, műfaji súlypontját a kritika, a tanulmány és az esszé vonzásában találva meg. A politika két ízben is szétverte a szerkesztőséget. Tolnai Ottó és Rózsa Sándor 1972-ben, Sziveri János és a teljes szerkesztőség pedig 1983-ban kényszerült visszakozásra a hatalommal szemben. A lap későbbi agóniáját mégis az anyagiak hiánya, és nem utolsósorban szerzőgárdája zömének külföldre távozása idézte elő. Az Üzenet 1971 őszén indult a Szabadkát fizikai vagy szellemi otthonuknak tekintő írók műhelyeként, ám látóköre messze túlnőtt a szerkesztőségnek otthont adó város határán, így jelenlegi koncepciójában egyszerre nyitott és helytörténeti jellegű; egyszerre szabadkai, zentai, zombori és szegedi szerkesztésű. Korábbi szerkesztője, Dér (Dévavári) Zoltán (1928) nemcsak a lap köré szerveződő írók összetartó erejeként, hanem írói munkásságában, valamint Szabadka jeles íróegyéniségei hagyatékban maradt írásainak hozzáférhető tételében, munkásságuk irodalomtörténeti feltárásában és szépirodalmi ábrázolásában szerzett elévülhetetlen érdemeket. A Kalangya és az 1950. áprilisi Híd közötti időszak jelentősebb alkotói: Lőrinc Péter (Láng Árpád, Lobi Árpád, 1898-1983), az aktivista költőből a szocialista irodalom hirdetőjén és a korát megjelenítő önéletrajzírón át a szociológiai és történelmi kutatóig evoluált szerző. Laták István (1910-1970), Thurzó Lajos (1915-1950), Gál László (1902-1975), Zákány Antal (1918-1987) költők, Csépe Imre (1914-1972), az őstehetség prózaíró (legsikeresebb könyvei az 1957-es Tarisznyás emberek és az 1965-ös Fordul a szél), Urbán János (1921-1993) novellista. Bogdátifi Sándor (1912-1987) az önigazgatási gyakorlat visszásságainak szatirikus megjelenítése mellett a jugoszláviai magyar alkotók munkáiról írt paródiáival (Sirodalmunk könyve, 1970) szerzett említésre méltó érdemet. B(ecskereki). Szabó György (1920-1963) elméletírói, kritikusi, tanulmányszerzői tevékenysége során, noha a Hídban, 1951-ben még az irodalom politikai meghatározását hangsúlyozta, új minőségeket keresett a szocialista realizmussal és a provincializmussal szemben. B. Szabó 60
